Mit csinálhatnék ilyen ügyben?

Erről beszélek. Te úgy DÖNTESZ, hogy ezt csinálod inkább, mint pszichológus. Ha nem érezném az öngyilkossági gondolatokat hiteltelennek (nem mondom, hogy nem gondolsz rá, csak magad se hiszed komolyan) akkor így szólna, amiről írsz: Gyerekek, meg akarok halni, nincs időm arra, hogy tegyek ellene, mert sok a dolgom, így hát inkább ezt választom, mert akkor aztán lesz időm a sok dolgomra.... Hát ez teljesen hiteltelen. Ha majd fontosabb lesz számodra a lelki békéd, többet teszel érte.

Ez így hidegen hangzik, de így igaz. Amíg fontosabb minden más, addig hál istennek nincs nagy baj... Ettől még a leírtak alapján lehet egy enyhe depressziód. és mindenképpen nagyon hasznos volna addig tenni ellene, míg "friss" a depid, mert ahogy múlik az idő, egyre inkább megszokod, alkalmazkodsz hozzá, ez lesz az életed, nehezen mondasz majd le róla... ahogy már most is.

Na ez a beszéd! :) Ez már legalább hihetőnek hangzik, úgy értem, valódi oknak. Esetedben, ha 13 vagy, elkerülhetetlen, hogy apád megtudja, ez tény. Nagyon függ attól a fogadtatás, hogy milyen a kapcsolatotok. Az nem feltétlen rossz, ha megtudja, hogy Te ezt szeretnéd. Nem hülye, biztosan ő is tudja, hogy anyukád elvesztése nem tűnik el nyom nélkül, csak nem feszegeti. Nem meri, nem akarja, homokba dugja a fejét, vagy bármi oka lehet rá. Ugyanakkor, ha eléállsz, hogy neked szükséged lenne rá, hogy valóban megmaradj olyannak, amilyennek ő ismer, akkor talán aggódva, de támogathatja is simán! Egy próbát megér. Én írásban mondanám el az egészet, mert van időd többször is újrafogalmazni. Utána, ha akar, majd beszéltek róla. (nyilván akar) És azt is megmondhatod, hogy nem vagy képes előtte beszélgetni azokról, amik nyomasztanak, és ez nem jelenti azt, hogy nem szereted, csak szükséged van egy szakemberre...

Na ilyesmit tudnék elképzelni.