Más se szeret elmenni aludni? Csak én érzem úgy hogy pazarlom az idom?

Nos, nem vagy egyedül. Én is pont így vagyok ezzel. Ezer jobb dolgom van az alvásnál, hiszen lefeküdhetek én este 10-kor vagy hajnali 4-kor, akkor is fáradtan fogok felkelni. Én sem szeretek lefeküdni aludni és felkelni sem szeretek. Talán a felkelés fájdalmasabb, mint lefeküdni aludni úgy, hogy nem vagyok fáradt. És, én is imádok álmodni! Habár, nekem fél évig csak rémálmom volt, és akkor volt az, hogy rettegtem az alvástól és úgy kínoztam magam, hogy csak minden második nap aludtam. Most már nem. Viszont sosem fekszek le korán, mégis bírom a napokat:)

15/L

"Habár, nekem fél évig csak rémálmom volt"

Pont pár napja jutott eszembe ez a kérdés hogy vajon létezik e olyan hogy valakinek folyamatosan rémálmai vannak.Hát a te eseted nagyon durva lehetett,de mégis mi hozta ki ezeket a rémálmokat?Valamilyen horrorfilm?Hogyan "győzted" le a rémálmaidat?Vagy csak úgy magától elmúlt?Mindenesetre rémísztő,ha nekem lennének ilyenek akkor biztosan nem mernék elaludni,de ez sajnos nem így működik előbb utóbb feladja az ember és elalszik.Ez az álom dolog egyébként érdekes mert én pl olyanokról álmodok olykor amikre a valóságban sosem gondolnék...na mindegy egyébként érdekelne ez a rémálmos sztori bár ha nem akarod akkor nem muszáj beszámolnod róla,nem akarom hogy megint visszajöjjön...de pl nem aludtál olyankor a szüleidnél vagy valami?Lelkileg biztosan meggyötört nem?

Ja és a kérdésre válaszolva én gyűlölök aludni,időpazarlás,de muszáj,ez van,egyébként nekem ilyen alvászavarom van egyébként is,úgy érzem mintha éjjeli bagoly lettem volna az előző életemben

Egyébként állítólag akik sokáig nem alszanak például 2-3 napig azok elkezdenek halucinálni

Hosszú távon az alváshiánynak negatív következményei lesznek. A fiatal szervezet általában sok ideig képes tűrni, de nem fog állandóan tűrni és ekkor megvonási tünetek fognak jelentkezni: lassúbb gondolkozási folyamat, energiahiány, anyagcsere zavar, stb.

A problémádra valószínűleg megoldás lenne az, ha tudatosabban és célszerűbben osztanád be az ídődet, olyan módon, hogy egyetlen percet se pocsékolj el a nap folyamán és estére legyél kész mindennel, amit elterveztél.

Az alvászavar általában a stresszre vezethető vissza, amit gyakran az generálhat, ha adott személy úgy érzi a nap végén, hogy nem végzett el mindent, amit akart, és ilyenkor az éjszakába nyúló program hosszabbítás jó megoldásnak tűnik- alkalmanként ez nem gond, viszont nem jó rendszert csinálni ebből.

Én is ugyanúgy vagyok mint te, sokszor időpazarlásnak érzem az alvást. Nem azért mert annyi dolgom lenne, csak tudok jobb dolgokat is csinálni helyette, minden percet ki akarok használni az életemből.

Már annyira hozzászoktam, hogy suli időben sem tudok elaludni éjfél előtt, ha akarom sem. De ez nekem igy jó, hétvégén sokáig alszom, úgysem tudok mit csinálni délelőtt, jobban szeretem az esti órákat. Magát az alvást amúgy én is szeretem, de inkább a délelőtti órákban szeretek aludni-kicsit fura, de ez van.

Utálok lefeküdni aludni, de az alvást magát én is szeretem meg az álmokat is. Volt gyógyszertől egy időszakom, amikor mindig brutális rémálmom volt, úgyhogy azóta ha rémálmaim vannak, azt is élvezem, mert meg sem közelíti a régi horrort, inkább érdekes.

A lefekvés az teljesen más. Nekem az a bajom, hogy minden ébredésnél mintha le lennék nullázva. Volt itt egy kérdés, hogy más is megbánja-e másnapra az előző esti ötleteit és én ugyanilyen vagyok. Eljutok estére egy szintre, vannak érzéseim és gondolataim és ezeket nem akarom elveszíteni, hanem igyekszem kitolni addig, amíg bírom, mert másnap üresen ébredek fel.

Általában akkor fekszem csak le, ha már szinte elájulok vagy nagyon unatkozom. Nincs semmi dolgom most, így megtehetem. Egyébként egy idióta vagyok, mert gyilkos dolog a nappali alvás, mindenhogy kikészít, ha hosszabb távon nem éjjel alszom, ennek ellenére sem tudom rávenni magam arra, hogy normálisan lefeküdjek.

Utolsó vagyok.

Még annyit a témához, hogy lényegesen jobban érzem magam, ha reggel kelek fel és nem délután 4-kor, viszont a bioritmusom meg mintha más véleményen lenne, mert ha nem figyelek oda, akkor kivétel nélkül mindig nappali alvásra állok be és visszaterelni éjszakaira kínszenvedés. Olyan bagoly vagyok, aki jobban érzi magát, ha nem bagoly, de szeret bagoly lenni... Ez az a helyzet, amikor semmi sem jó.