Magányosan is lehet boldog valaki (barátok nélkül)?

Sajna már általános sulis korom óta magányos vagyok barátok nélkül, mikor átkerültem középsuliba akkor megszakadt mindent addig barátságom, és később se alakultak sehogy sem, mert az osztályom jórésze nem városi volt, vagy pedig ég és föld voltunk..

Ez ment 5 éven keresztül, és úgy is ballagtam el a suliból hogy csak beszélőviszonyban voltam 3-4 emberrel

Pedig nem vagyok se csúnya, se bunkó, se csendes csak így alakult az életem

Jelenleg is magam vagyok, se barátnő se ismerősök, csak köszönő viszonyban vagyok pár körülöttem lévővel

A kérdésedre válaszolva: Nem vagyok boldog

20/F

hány éves vagy?

amúgy szerintem lehet boldognak lenni egyedül. pl valami indiai muki aki meditál egész életében az erdőben is jól elvan.

de mondjuk nekem azért kell, hogy legyen egy olyan értelmes befogadó közeg, akit érdekel és örömmel hallgatja meg, hogy épp min gondolkodom, hogyan látom a dolgokat stb. de el tudom képzelni, hogy másnak nem kell.

szerintem alapvetően az a gond az összes nem átlagos életmóddal, hogy van az embereknek egy olyan jelentős hányada, aki meg van győződve arról, hogy csak úgy lehet ahogy ő csinálja és mindenki más deviáns életidegen nem tudom mi :D ezek el tudják cseszni a többiek kedvét.

arra gondolok, hogy ha te esetleg úgy döntenél, hogy nem keresel ismeretségeket és így jól éreznéd magad, akkor azért lehet nem lenne könnyű dolgod, mert nem biztos, hogy tudnád magad függetleníteni mások elvárásaitól, egyáltalán a pillantásuktól. hogy ők azt gondolják, hogy nem lehet egyedül jól élni és kész. szóval az vehetné el a kedved, hogy tudod, hogy az ő szemükben te nem úgy élsz ahogy élni kell, szóval a szemükben te vagy az életidegen, aki elrontja stb :) pl akár csak a családod is majd gondolja, hogy miért nem házasodsz meg mint mindenki, miért nincsenek már gyerekeid, mint mindenkinek stb. mert ez kell a boldogsághoz. és ha te nem így gondolod is ott lehet ez a füledben és beárnyékolhatja a jó kedélyed. szóval nem biztos, hogy az embernek van egyáltalán választása, egyszerűen, mert egy bizonyos fajta társadalomban él, ahol valamit várnak tőle és ő szeretne ezekben megfelelni. nem tudom jól fejezem e ki magam.(abban sem vagyok biztos, hogy értem e amire gondolsz)

ja és az a "nem kell" nem rád vonatkozott, hanem, hogy elvben el tudom képzelni, hogy van akinek nem kell.

ha a magány egyededüllétbeni szorongást jelent, akkor nem.

de aki képes egyedül is boldog lenni, annak igen.

szerintem itt kicsit több részletet kellene megadnod abból, hogy mit akarsz. de úgy látom pont ez a baj, hogy te magad sem tudod. valószínűleg valakire szükséged van, aki rábólint a tetteidre, hogy magabiztosabb legyél. és lehet hogy tudat alatt vágy egy párkapcsolatra, talán pont egy ilyen férfire, aki biztat a céljaid elérésében.

csak úgy átfutottam a válaszaid, inkább fejtsd ki bővebben ha tudod.

egyébként én sem vagyok barátos ember, bár vannak emberek, akikkel tartom a kapcsolatot, de egyiket sem mondanám kielégítőnek, és egyiket sem nevezem barátnak, mert már meguntam a kapcsolataim címkézését.

ahhoz, hogy boldog legyél egyedül, szerintem magadban kell megtalálnod/megteremtened azt, amit másokban keresel. de tekintve hogy az ember társas lény, szerintem sosem leszel igazán boldog egyedül, mert a bizonytalanságod nem jellemi, hanem egzisztenciális eredetű, azaz "mit keresek én az életben egymagamban". ezért is vannak ezek a hüllámvölgyek.

van neked egy számom, ami szerintem neked szól, figyelni kell a szövegre: http://www.youtube.com/watch?v=aEkgFB-8bMA

csúnya bácsi, de igazat mond.