Hogy viselkedhetnék ösztönösebben?

És te csinálod jól. Azt ne hidd, hogy ösztönösen csinálsz valamit, az jól fog elsülni. Lehet, hogy sokszor igen, meg könnyebb, de akkora pofára esések szoktak lenni (nem gondolsz minden tényezőre, alternatívára), hogy csak na. Persze ezt nem szokták hangoztatni.

Illetve, attól még, hogy a legtöbb ember ösztönösen cselekszik, az még nem jelenti mindig azt, hogy te csinálod rosszul. Egyszerűen az emberek felelőtlenek, lusták mindig mindenre alternatívákat, "forgatókönyvet írni". Pedig ezt kéne, és jó pár probléma egyszerűbb lenne. A te kis "forgatókönyveddel" sokkal felkészültebb vagy, alaposabban átgondolod a dolgokat és ha valami rossz bekövetkezik, azzal is tudsz számolni.

Nem gondolod?

Én felháborodtam az első válaszon, már csak azért is mert arra emlékeztet amit már élőben is többször megkaptam. Az, hogy az emberek többsége ösztönösen viselkedik, és ráadásul ez okozná a problémákat, legalábbis megkérdőjelezhető. Szerintem pont a tehetetlenség, a túlkomplikálás és a "rosszindulatú" változat, amit érdekből cselekvésnek, kétszínűségnek szoktak nevezni okoz komoly problémákat.

Én is ösztönösebben akarok viselkedni, és rengeteget agyalok rajta hogy ezt hogy kéne, de egyelőre fogalmam sincs. Valahogy azt kell tudatosítani magunkban, hogy az egyetlen járható út ha őszinték vagyunk a világhoz és magunkhoz is. Ja és még egy fontos dolog, ami nekem segített már: azt tudatosítani - mielőtt elkészülnének a forgatókönyvek:) - hogy az él aki dönt, és hogy döntést hozni jó, aszerint cselekedni még jobb. Ha eszedbe jut valami ami neked jó lenne, gondolj erre, és csináld meg. Hogy a fennmaradó időben agyalsz rajta, az remélhetőleg kikopik.

Sajnos ha valamire egyáltalán nem nevel a társadalom az pont ez. Azt a gyereket ajnározzák otthon és az iskolában is, aki csak ül egyhelyben és nem csinál semmit. Még akkor is rászokik erre az ember ha a saját természete ellen való!