Van lehetőség szép jövőre?

Igenis lehet csodás életed, de azért tenni kell... Határozd el, mi akarsz lenni,tanulj rendesen és végezd el az iskolát.

Azonban nem csak a jó jegyek a siker kulcsai, hanem a kitartás, a mindig szebbre-jobbra törekvés.No meg egy kis szerencse.Fel a fejjel! ;)

Kedves Kérdező!

15 éves koromban nekem is voltak ilyen gondoltaim, mint most Neked. Ennek két közvetlen oka volt: 1. ebben az életkorban az élet oly sok változást követel Tőled, hogy nehéz megbirkózni velük. Beborul az ég. 2. mint most Neked, nekem se volt halványlila segédfogalmam se a tényekről. Úgyhogy át tudom érezni a helyzeted, de nem támogatom, hogy belenyugodj. Hadd nyújtsak némi információt arról, hogy lettem én túl rajta, hátha segít Neked, oké?

Már most se kellesz senkinek? Írtál a gyakorikerdesek.hu-ra, tehát van hol laknod, és némi számítástechnikai tudásod is van. Nyelvtani hiba nélkül, kevés stilisztikai hibával írsz -én majdnem megbuktam a magyar érettségin a kézírásom miatt. Amikor én 15 voltam, az internet fel se volt találva -tán csak hasonló katonai információs rendszerek voltak-, Te pedig tudod, hol találsz segítséget baj esetén. Készségeidet tekintve Te előrébb tartasz, mint annak idején én, lásd be. Fogalmam sincs, mennyire vagy tehetséges, de nem a tehetségesek, hanem a motiváltak jutnak előbbre (ezt a saját káromon kellett megtanulnom, azért szólok előre!). Önmotivációt pedig kiépíteni könnyebb, mint tehetséget. Hogy most nem vagy boldog, az el fog múlni, (aztán persze a boldogság is, ennek megvan a maga ciklikussága). Meló, valamilyen meló mindig van, de hogy ne nulláról indulj majd a munkaerő piaci versenyen, két dolgot tudnod kell: nyelv és számítástechnika. Valamilyen szakmát/végzettséget szerezz, életed hivatását pedig valószínűleg nem elsőre találod meg -de ez se baj.

Paranoiás nem vagy, de asszem hajlamod van a depresszióra- ez se olyan nagy baj, az élet velejárója a Te korodban. Most nem látod, de lehetőség mindig mindenre van -más kérdés, hogy mekkora százalékos a valószínűsége az emlegetett lehetőségeknek. Megjegyzem, ezt a fajta mentalitást nem támogatom: lehetőség... megtalálom... szerencse... Ugyan. A lehetőséget nem megtalálja az ember, hanem felismeri, vagy megteremti. Nem soká -hacsak nem döntesz rosszul- lesz a fejedben némi tudás, és lesz két erős karod, hogy megteremtsd magadnak, amit kifundáltál. (Ha nem itthon, az jóval inkább az ország szégyene, nem a Tied.) Hogy itthon a Te 18-21 éves, fiatal felnőtt korodra mi lesz, azt senki nem tudja most. Vagyis készülj a jövőre, és gondolj arra, amit Pelikán József második legkedvesebb filozófusom mondott: úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Minden feltétel adott ahhoz, hogy kilábalj a mostani úgynevezett kilátástalanságodból. Ha rosszul döntesz, akkor persze elindul a spirál lefelé, (és a lecsúszást néha igencsak nehéz megállítani).

Ez az "úgyse fogok kelleni senkinek" ez a hét marhasága. Te jós vagy, látod a jövőt? Rosszul látod a jövőt! Gondolj a viccre: Úgy érzi, senkinek nem kell? Céltalan az élete? Nem tud mit kezdeni magával? Jöjjön az állatkertbe takarmánynak!

Üdv R.