Téged is teljesen elgyengít az ilyen bánásmód?

20/L vagyok, és úgy érzem nem vagyok olyan hülye s gyerekes mint amilyennek kezelnek. Könnyen is megszokom, ahogy bánnak velem, és nehezen tudok vitába szállni igy sokszor csak bólogatok, de az zavar igazán, hogy úgy érzem(pl. most) hogy az egyik testvérem bánásmódja kihat a viselkedésemre. Eljöttem hozzá látogatóba egy idegen városba, és el se tudja képzelni, hogy magára hagyjon, esetleg ha elmennék egy ismerősömhőz, aki nagyon közel lakik, többször is vitába szálltunk emiatt, és olyan érveket hoz fel ellene, ami igazán nevetséges, ilyenkor felfigyelek arra, hogy valahogy mellette sokkal hülyébbnek mutatom magam, mint ami valójában lennék. És idegesítő, hogy emiatt így nézzen rám, mert ez már túlzás. Te voltál már így, hogy egyedül, függetlenség-érzésben sokkal tájékozottabb, talpra esettebb voltál, mint amikor hagytad magad másokra támaszkodni? Amúgy több dologgal így van, ha egyedül csinálok valamit, sokkal nyugodtabb is vagyok, mert ha elrontom, akkor is újra kezdem sokkal tapasztaltabban és jó hozzáállással, de ha valaki mással csinálnám akkor már ellennék bélyegezve tehetetlennek, így a kedvem is elmegy. Magyarázzák a testvéremnek, süket fülekre, hogy ők is tévedések mellett tanultak meg tájékozódni.Úgy érzem, épp így, sok mindennel levagyok maradva, pont emiatt a hozzáállás miatt, és igazából belekéne vágnom a dolgokba, és elfogadni a tévedést, ahelyett, hogy féltsenek, ami holmi "szeretetből jön" de most úgy érzem, mintha épp az ellenkező hatást váltaná ki, mint amit kiakar.