Normális, hogy szerelmes vagyok Csernobilba, és Pripyatba, a halott városba? Mindenáron el szeretnék oda jutni, akár minden évben, ha tehetném. Akár oda is költöznék, ha lehetne. Ez baj?

Éljen, még egy ember, aki odavan az ilyen helyekért. Ez az én esetemben már beteges, nagyon szeretem az ilyesmi dolgokat. Minden legyen, csak ne megszokott és legyen benne valami borzalmas is. :D

A kérdésre válaszolva, szerintem ez teljesen normális. Egyedi vagy és ez így nyilvánul meg.

16/L

Kedves Kérdező és 6-os válaszoló!

Rengeteg ember halt meg és lett nyomorék az általatok imádott helyeken, akiknek esélyük nem volt elmenekülni, vagy elköltözni onnan. Számomra furcsa, hogy valakit vonzanak az ehhez hasonló helyek. Szerintem nem ettől lesztek különlegesek, csak szeretnétek annak érezni magatokat. Költözzetek oda, majd rájönnétek milyen ott élni.

" Költözzetek oda, majd rájönnétek milyen ott élni."

A kétezres évek elejéig ott működött tovább a maradék 3 reaktor kiszolgáló személyzettel napi szinten ellátva. És egyikőjüknek sincsen 4 keze és 3 szeme.

A mai napig több száz kutató és dolgozó van ott, a szükséges teendőket ellátni.

Van egy tudományos film, magyar kutatók mentek ki egy busszal. Mindenki kapott saját sugárzásmérőt és folyamatosan mérték többféle műszerrel a testet ért sugárzást. Előtte-utána egésztest számláláson estek át.

A 2 hetes kirándulás alatt (ami alatt érintették az erősen fertőző Vörös erdőt is) fejenként annyi sugárzást szedtek össze amennyit egyetlen mellkas röntgen elkészülte alatt , vagy egy London-New York repülőút alatt a kozmikus sugárzásból szereznének.

Pont ez a baj, hogy még mindig sokan abban az álomvilágban élnek, hogy ott azóta is 3 fejű állatok élnek 6 lábbal..........