Különc vagyok, így nem akarok hosszú életet, sőt. Hogyan változzak meg?
Egy tanulásmániás, törtető szürke egér vagyok. Túl fontosnak tartom a jó osztályzatokat, a jövőbeni karrierépítést, ezekért törtetek.
A diszkóban nem tudom jól érezni magam, kocsmában se. Alapvetően berugós társaságban se.
Ugyanakkor mindenhonnan kilógok...
Kevés filmet nézek, kevés regényt olvasok. Olyan zenét hallgatok, amilyet alig valaki.
A fiúk kb. 2-3 éve kezdtek érdekelni, akkor is csak annyira, hogy végre figyeltem őket, illetve vágyakoztam társ után.
Furcsák a témáim, nem beszélek filmekről, de pl. emberi kapcsolatokról is alig.
Társasjátékra alig tudnak rávenni a többiek, ha sikerül, akkor is egy óra múlva már biztos unom.
A zenét csak úgy szeretem, ha a háttérben megy. Unom a szövegre való odafigyelést.
Magamnak való vagyok, jól elvagyok egyedül. Szerintem beteges módon.
Az átlagnál kevesebbszer megyek emberek közé, akkor is kilógok. Én vagyok az idegesítő, legalábbis a furcsa.
A tudományok, a műszaki dolgok érdekelnek, ezekről olvasgatok regényolvasás helyett. :(
Furcsa a felfogásom a dolgokról.
Van, amiben gyerekesen gondolkozom, más témákban úgy, mint egy öreg.
Tele vagyok heppel, mindent másképp csinálok, mint a szokásos. De totál másképp.
Mások a motivációim (mondanom se kell, az enyém a kevésbé hatásos, de úgy mégse sikerül, ahogy mások csinálják), fura az értékrendem.
Olyan szeretnék lenni, aki néha tudja azt mondani, hogy le van sz*rva az osztályzat, most nem tanulok többet. Aki nem törtet. Aki eljár partykba, legalábbis kocsmázni, házibulikba, és ott jól érzi magát. Aki romantikus filmet néz, az emberi kapcsolatokról gondolkozik és beszél. Akinek nincs annyi heppje, mint egy idősnek szokott lenni.
Amúgy 21/L vagyok.
A divat se érdekel. Kapok innen-onnan ruhákat, azokat igyekszem ízlésesen összeválogatni, aki nem a divatot figyeli, aszerint szoktam néha csinos lenni. De magam utálom a vásárlást, a divatozást... Évi egy-két alkalom jól esik, de több nem.
Érdeklődési szinten megmaradtam egy kisgyerek szintjén. Jé, ott egy vonat! Jé, ez a villamos erre megy! Jé, még nem bontották le ezt a házat! Apa, ez hogyan működik?
Az a gond, ha vagyok valakivel, és az nem beszél, akkor elkezdek én. Egy vonatról eszembe jut valami, egy házról, egy madárról... És persze nem emberi kapcsolatok...
Ha valami új élmény ér, ami negatív vagy pozitív, akkor csak arról bírok beszélni. Miután hazamentem, sz*rul érzem magam, hogy mindenkit ezzel fárasztottam, ugyanakkor a legközelebbi alkalommal megint ugyanez a téma bukkan belőlem elő, kb. automatikusan.
Nagyon sokszor értenek félre. Olyankor nem értik meg, hogy félreértés volt, hajtogatják, hogy de igenis arra gondoltam. Valószínűleg nem tudom úgy kifejezni magam, ahogyan a többi ember szokta, hogy egyértelmű legyen.
Nem tudok dönteni. Nem tudom otthagyni azt az értéktelen egyetemi szakot, ahol vagyok, mert nem szeretem a változásokat. Nemcsak félek tőlük, nem szeretem őket.
Ugyanakkor így nem lehet élni, hogy valaki marad az állandóságban, a kényelmes kanapéban, közben rádől a ház...
válasza:Nem tudom, nekem az autizmus enyhe változata ugrott be, ahogy olvastam, azt amit írsz.
De most vonatkoztassunk el ettől. Őszinte leszek, én semmi különcséget nem véltem ebben felfedezni. Az jó, hogyha vannak terveid, céljaid és ezekért teszel is valamit. De nem kell szélsőségekben gondolkodni. Attól, hogy te karriert szeretnél, néha el lehet lazulni, nem kell mindig görcsölni valamin. Keress új barátokat, új hobbikat. Ha akarsz változtatni, akkor sikerülni fog. Ahhoz viszont lépéseket kell tenned.
Az Asperger-szindróma nekem is gyanús, de jó, ne diagnosztizáljam magamat.
Pedig a csőszerű érdeklődési körök, a különcség, a rosszkedv, depi, depi közeli állapot amikor az illető a különcségét felfedezi, az, hogy tinikor után javul - mind-mind illik.
Én igenis úgy érzem, hogy lazítok. Eljárok azért - írtam, kevesebbet az átlagnál, de nem egyáltalán -, van hobbim. Nem zh meg vizsga előtt két nappal tanulok, hanem mondjuk 4-5, és a megértős tárgyakra pedig hétről-hétre. De úszni járok, futni járok, fotózok, néha beülünk valahova, közösségbe járok. Szóval szerintem van szabadidőm is. Azt nem tudom elviselni, ha a saját képességeimet és a tárgy nehézségét figyelembe véve nem próbálom megtenni a tőlem telhetőt.
Viszont a többi emberrel összehasonlítva látom, hogy ők kevesebbet tanulnak és kevésbé jó jegyekre hajtanak. Utolsó egy-két nap veszik elő az anyagot. Hétköznap is végig pörögnek, bulik, kocsma, zenekar, edzés, vagy otthon punnyadnak, hétvégén buli, kirándulás, önkénteskedés.
Ők csinálják jobban szerintem. Nem biztos, hogy mindig a tőlem telhető legjobbat kellene kihoznom. Ha utolsó két nap tanulnék, akkor igaz össze lenne csapva az egész, és csak a rövidtávú memóriámban rögzülne, de a vizsgán így is aránylag jó eredményt érnék el, az életben pedig soha többé nem kérdezik ezt az anyagot újra.
Alapvetően stresszes azért vagyok, mert beszólogatnak, diagnosztizálják, hogy miért tanulok ennyit/így és "jósolnak", hogy ez és ez lesz a bajom. Emiatt stresszelek, nem a tanulás miatt!! Sőt, azért tanulok ennyit, mert így tudom elejét venni a stressznek.
De ettől még a többi ember, a nagy átlag csinálja jól...
Próbálok változni...
A gond az, hogy nem értem, miért jobb úgy, ahogy a többiek csinálják. Úgy érzem, nekem úgy jó, ahogy én csinálom, stresszelni a beszólások miatt stresszelek, logikailag a sajátom mellett tudok érvelni...
Több dolgot kipróbáltam már úgy, ahogy kellene, és nem ment.
Van azért, amiben szerintem sokat fejlődtem. Van, amiben csak átalakult a szemléletem, alapvetően ugyanúgy csinálom, csak határokat állítottam fel. Van, amiben 180 fokos fordulat állt be.
Az az ijesztő, hogy amiben beállt az a nagy fordulat, azóta én is úgy gondolom, mint a többiek. Előtte úgy éreztem, nekem úgy jó, ahogy én csinálom és magamé mellett tudtam érvelni. Mostmár nem...
Innentől kezdve nem tudom, hogy a többi heppem közül melyik a tényleg "gáz" és melyik nem.
Amúgy számodra miből "jött át" az autizmus gyenge változata? Csak kíváncsi vagyok.
Elég volt hozzá, amennyit az emberi kapcsolatokról való viszonyomról írtam?
Számomra ugyanolya furcsa az, hogy mások az emberről és emberi tulajdonságokról beszélnek egész nap, mint másoknak az, hogy én nem.
Ami még rossz, hogy mások megközelítik a dolgokat, rávezetik a másikat vagy magukat, míg én ebből nem értek és ezt utálom. Ezért is beszélek mindig teljesen konkrét példáról.
válasza:Nem tudom, hogy hogyan változhatsz meg, erre alighanem magadnak kell rájönnöd. De! Az ember soha nem változik meg egyik napról a másikra. Ez mindenképpen egy lassú folyamat.
Mindenesetre az, hogy felismerted és tudatosítottad a saját problémáidat, az már mindenképpen egy jó kezdet :) Ennél többet sajnos nemigen tudok segíteni, mindenesetre sok sikert kívánok, tarts ki!
válasza: válasza:Nézd, ha te így érzed jól magad, akkor miért akarsz megváltozni? Attól még, hogy az emberek nagy többsége más, neked nem kell olyannak lenned. Nobeldíjat is kevesen kapnak, mégse mondják azt a díjazottak, hogy nekem ne adjatok, mert én olyan akarok lenni, mint mindenki más.
Szerintem ne aggódj, változni fogsz magadtól is. Legföljebb annyit változtass, hogy szelektálsz a tárgyak között: ami fabatkát sem ér, azt elég 3-ra is megtanulni, de az igazán hasznos, érdekes tárgyakat tanuld meg csillagos 7-re, olvass utána, TDK-zz belőle. Akkor is, ha az indexbe csak 5 kerül így is: a tudásod mégis többet fog érni. Tanulj nyelveket (akkor is, ha ez nehezebb neked az átlagnál).
A másik meg, hogy azok, akik most még végigbulizzák a hetet, nem biztos, hogy nem fognak egy-két év alatt kibukni mellőled. Most, ötödévben, akik végig velem ültek az első két sorban minden előadáson, még mind megvannak, a hátsó sorokból elég sokan kimaradtak.
válasza:monoton fizikai munka.
segít lecsillapítani az elmeközeg hullámzását.
válasza:Inkább örülj, hogy mire a többség elissza a máját, te egészséges és okos leszel.
Javasolok egy dolgot, működni fog, minden nep legalább egyszer élveztesd el magad, eleinte feladat lesz később szenvedély.
És akkor majd jöhet valami normális fiú, akinek éppen te kellesz...
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Aki ilyesmi volt... jó, nem ilyen, de a társaság elviselhetetlen, furcsa, kilógó embere, mindenhol...
az hogyan változott meg? Nem az érdekel, hogy hogyan jött rá, hogy meg kell változnia!!! Hanem, hogyan csinálta? És mennyire fájt? És megérte?
Aki pedig elfogadta magát, milyen gondolatokat tartott szem előtt, hogy sikerült elfogadnia magát? Hol talált barátokra?
Nem kerülgetem a forró kását...
Esetleg beszélgetne velem privátban valaki, aki szintén különc?
Kérem, aki ráér, az segítsen fenti kérdésekben.
Sok ilyen kérdés volt - bevallom, nekem se ez az egyetlen, de mások is tettek fel ilyeneket -, mindenhol az emberek X %-a azt mondja, változzunk, a másik rész azt, fogadjuk el magunkat.
Esetleg ők is változtak vagy elfogadták magukat.
Egy dolgot nem írnak le: hogyan??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!