Mit lehetne tenni ez ellen a gátlásosság, szégyenlősség ellen?

Szeretnék ismerkedni egy lánnyal, de egyszerűen nem tudok hozzászólni, amikor barátnőivel van, vagy más osztálytársaival, múltkor addig eljutottam, hogy amikor egyedül ment az udvaron, leszólítottam, és megkértem hogy ismerkedjen velem, de azóta megint...és így egy teljes napot hozzá se szóltam, mert amikor el tudnám érni, akkor társaival az osztályteremben van, és egyszerűen mintha nem mernék bemenni, leszólítani...attól tartok, hogy elzavar, vagy az ismerősei égetnek be, vagy bármi ilyen. Egyszer régebben volt egy lány, akivel az osztálya előtt kezdtem el ismerkedni, és röhögtek rajtam, a lány viszont kedves volt, igaz ez még általánosban volt, ez meg gimi...de egyszerűen nem...pedig sűrűn látom, megy át másik terembe, terem előtt vár az osztályával meg egyéb...de ha nincs egyedül, befagyok, vagy jön szembe egyedül, de siet, akkor is, mert azt gondolom elküldene a sietés miatt, vagy észrese venne, pedig tudom, hogy akkor sem törne össze a világ, mert mindenki él át elutasításokat, de nem tudom hogy kéne kezelnem a gátlást.

Annak is örülök, hogy múltkor le tudtam szólítani.

17/f