Miért hiszi mindenki azt hogy különleges, meg ő az egyetlen akármilyen, amit éppen kitalálnak?

Nem, nem furcsa.

Általában aki ilyet kérdez, azt piszkálják valami miatt, nehezen illeszkedik be valami miatt, kilóg a sorból. Ha meg azt a valamit otthagyja, az nem önmaga, és csak ideig-óráig sikerül.

Amúgy ugye tudod, mi a különbség a különc és a különleges között?

Mi különcnek érezzük magunkat, fáj nekünk, nem értenek meg minket, nehezen alkalmazkodunk.

Míg egy különleges embert mindenki szeret, mert szeretnivaló ember, és van benne pár plusz, ami az átlagban nincs.

Az emberek már csak ilyenek,dicséretekre,biztató szavakra halásznak,és ez elismerem hogy gyakran idegesítő,de meg lehet érteni.Van hogy ezeknek az embereknek a jó tulajdonságait életben nem veszik észre,a környezetük nem törődik velük,nem kapják meg a megfelelő önbizalom löketet.

Nálam leginkább az olyanok csapják ki a biztosítékot hogy "Xy évesen a xy centis farok nagynak számít?" vagy "ilyen-olyan ruhát hordani lányként/fiúként ciki?" de ezeken is el lehet gondolkodni.Mindennek van mélyebb értelme,például annak ha egy lány videó játékokat játszik.Önfényezésnek hangzik,de a lányok átlagosan rengeteg gúnyt és megaláztatást viselnek el azért mert azt csinálják amit szeretnek(tudod,a híres "csak azért játszol hogy bejöjj a fiúknak" "nevezz meg 5 karaktert" "húzz vissza a konyhába" és vulgárisabb társaik)és néha szükségük van támogatásra,megerősítésre hogy az amit szeretnek csinálni nem rossz,és nem feltétlenül csak sz-rt kaphatnak érte.

És ez a farkas dolog pedig a férfiak rejtett önbizalomhiányára enged következtetni,azt érzik hogy már akár 13 évesen is meg kell felelniük egy bizonyos kialakult férfi ideálnak,hogy a testüknek csak mások lenyűgözése a célja,akaratlanul tárgyiasítsák magukat(szóról szóra ugyan ez a baj a lányoknál is)

Szóval a gond sokkalta szerteágazóbb mint az első látásra tűnik.