Történt már valakivel ilyen? Vagy érzett már hasonlót valaki?

Szerintem csak ráéreztél a labdára, de aztán talán annyira nem tetszett, hogy többet focizz.

Én nő vagyok és mindig is utáltam a focit. Egyszer részt vettem egy Challenge day-en, az éjszakai programokra mentem ki és beálltam focizni. Fantasztikusan játszottam, három gólt rúgtam és mindenki az én nevemet kántálta. Azóta sem szeretem a focit és elvileg nem is tudok focizni, de akkor olyan állapotban voltam , hogy egyszer csak tudtam. Ezen kívül még rengeteg dolgot megcsináltam már az életben, amiről azt hittem ,hogy nem tudom. Azt hiszem ez akkor működik, ha sikerül kizárnod a "nem tudom" részt és gátlásokat. Az emberben rengeteg gátlás van és feszültség, megfelelni vágyás. Talán egy jó példa erre, hogy már lassan két éve tanulok gitározni és a tanárom előtt soha nem tudok olyan jól teljesíteni, mint akkor amikor csak úgy leülök és minden kritika és következmény nélkül önfeledten játszom. Észre sem veszed, de ez a gát mindig ott van, eleve a foci "társas játék". Akkor már ott van az, hogy valakinek meg akarod mutatni, legyen az barát, csapattárs, közönség. De teljesíteni kell és nem magadért, hanem őértük. Így eleve nem is tudsz úgy teljesíteni, hisz gátol a megfelelési kényszer. Valószínűleg akkor egyszer, abban a pillanatban ezt kizártad és elkapott az elemi ösztön :-D

ez engem is nagyon érdekelne,hogy hogyan...