Unom az életemet, monoton, semmi érdekes sincs benne. Mit tegyek?

Szia!

Kezdjük azzal, hogy engem nem érdekelnek az effajta kérdések/észrevételek.

De amit leírtál, arra ösztönzött, hogy regisztráljak az oldalra, megvártam az aktiváló e-mailt, kivártam a 15 percet amíg reagálhatok az írásodra.

Remélem értékeled, hogy egy ilyesmitől teljesen idegen illető válaszol...

Nézd, az a helyzet, hogy későbbiekben jobban fogsz érvényesülni az életben, több időd van elmélkedni a dolgokon, míg mások csavarognak, pl isznak, talán drogoznak, már a helyesírásod alapján is le lehet szűrni, hogy az átlagnál értelmesebb vagy.

Ne akarj máshoz hasonlítani, minden ember más, Te egy egyéniség vagy, miért szeretnél a tömeghez tartozni, biztos vagyok benne, hogy például a számítógéphez már most jobban értesz, mint azok, akik a városba mennek a haverjaikhoz valaha is fognak, későbbiekben ez megtérül, még ha most úgy is érzed, hogy ez így nem jó.

Hatalmas önbizalom hiányod van, ami azért is lehet, mert talán nem vagy egy kigyúrt "vagány" srác, már pedig azok a lányok (a többség) aki erre hajt, jobb is ha elfelejted, hiszen egy olyan lány, aki az egyéniségedet értékeli, és azért fog szeretni aki vagy, az 100x tartalmasabb és több örömed lesz benne, mint az ismerőseidnek akik csak dekoráció céljából tartják maguk mellett a csajszikat.

Viszont ehhez az is kell, hogy egy hasonló képp éretten gondolkodó lánnyal találkozz egyszer, ami a Te korodban jelenleg elég nehéz, mert a mai 16-18 év körüli lányok sajnos egy normális párkapcsolatra képtelenek. Sajnos ez van.

Azért nem tudsz véleményem szerint boldogulni most az érzéseiddel, mert nem a nagy átlaghoz tartozol, amibe ha jobban bele gondolsz jobb is (nézz csak körül a közvetlen környezetedben).

Szóval, mint teljesen kívül álló azt mondom neked, hogy abszolút pozitív dolgok ezek, hogy nem csapódsz a rossz társaságokhoz, egy gondolkodó ember vagy, legyél büszke magadra, hogy nem egy egysejtű ösztönlény vagy, mint nagyon sokat.

Nem lelket akarok önteni beléd, ez nem az én dolgom, ezek csupán észrevételek.

A barátnő problémáddal kapcsolatban meg csak azt tudom írni neked, hogy amíg még nem volt kapcsolatod egy lánnyal sem, addig így is fogsz érezni, hogy biztos nem érdekled őket, meg hogy nem kellesz senkinek esetleg, de minden fiu így érez addig a bizonyos pillanatig, amíg nem jön össze valakivel, és akkor rájössz, hogy teljesen feleslegesen stresszeltél ezen régebben. Persze ezt így most hiába olvasod el és veszed tudomásul, ezt meg kell tapasztalni, és meg is fogod. Akinek ilyen fogalmazó képessége van, annak nem jelenthet gondot az ismerkedés sem!

Lehetne tanácsot adni, hogy ne stresszelj, add önmagad, ami lehetetlen, ha stresszelsz stresszelsz, ha nem nem. Minden adja majd magát, 17 évesen még nem akkora gond ha nincs népes baráti társaságod, ráadásul akikkel most haverkodnál valószínűleg 1-2 éven belül el fognak tűnni.

A munkába pedig szivesen fogsz bejárni, mert minden hónap elején kapni fogsz a kezedbe egy rakás pénzt (akkor úgyis annak fogod tekinteni) :) plusz ott lesz az újdonság ereje is, hiszen ez nem egy iskola pad, hanem munka, ahol helyt kell állni, márpedig te helyt fogsz, mert már most jobban szemléled a világot, és nem a baromságokon jár az eszed.

Bocs ha hosszú lett és zavaros, csak zavart, hogy egy láthatóan az átlagnál többet érő ember pont fordítva gondolja magáról a dolgokat.