Miért nem tudok beszélgetni másokkal? 18F

Van 2 haverom, akikkel szinte bármiről képesek vagyunk elbeszélgetni, megbeszélni akármit, titkaink se nagyon vannak, de másokkal, legyen az akár közelebbi ismerős, akit inkább havernak mondok, vele is csak felszínesen, "korlátok között" tudok, vagy van olyan is, akihez le kell süllyedni arra az óvodás szintre, hogy minden második mondatában a szurkálódás van, és figyelni kell rá, hogy mit mondasz, mert bármibe beleköt. Az osztályomban is ez van, szinte senkivel nem tudok nyíltan, felszabadultan beszélni, ezért inkább bedugom a headsetet és zenét hallgatok, meg tanulok, mert, ha már feleslegesen tudok csak kommunikálni, akkor nem is erőltetem. Igazából, mikor elkezdek beszélgetni, mindig csak a felszínes, hétköznapi, unalmas témák, sablonos, közönséges személyiségeket látom, semmi tudatosság, semmi érdekességet, semmi nem hétköznapit/különlegeset nem látok bennük.. Az, meg, hogy közös témám nincs senkivel, már más probléma.

Egy lány mellett ülök órákon, aki a barátnőjével, ha odaül a közelébe, mindig a csávókról, milyen buli volt/lesz, másokról, kivel szemezett a buszon, tehát ilyenekről beszélnek, és rossz hallgatni.

Mindig jó kedvvel indulok neki a hétnek, de ma is, hogy szinte nem szóltam senkihez, és azt láttam, hogy mások milyen jól elvannak, ez elvitte a kedvem ismét. Ez szokott menni általában..

Mindig, mindenki olyan jól elvan, néha odahív az egyik osztálytársam magához, de ő is csak megerősít abban, hogy maradjak a zenehallgatásnál inkább, minthogy vele beszélgessek. A stílusával, és (rossz)természetével szokott ebben megerősíteni.

Nem igazán szeretem a jópofizást sem, mikor valaki elkezd vicceskedni, és muszáj nevetni a baromságon, és, hogy ne sértsem meg, inkább kuncogok rajta, de akkor meg folytatja.

Van olyan ismerősöm, aki bárkivel bármiről eltud beszélgetni, és az osztályban rajtam kívül nincs olyan, akinek ne lenne beszélgetőpartnere szünetekben, ezért feltételezem, hogy nekem kéne változtatnom, de nem tudom mit, és hogyan..