Miért gondolkodtam ilyen idióta mődján?

Eddig minden csak a külső körül forgott az életemben,azokat irigyeltem,akik jobban néztek ki nálam,legyen az fiú és lány és folyamatosan azon keseregtem,hogy én miért nem nézek ki olyan jól és totálisan depressziós voltam,alsóbbrendűnek éreztem magam hozzájuk képest.De ma,remélem már nem későn,rájöttem,hogy ugyan nem vagyok egy álomfiú külsőre,de rengeteg dologhoz van érzékem,tehetségem.

Már kiskoromban is nagyon okos,értelmes gyereknek tartottak a tanáraim és folyamatosan versenyekre hurcoltak,amiken számtalan előkelő eredményt értem el.Az általános iskolát és a gimnáziumot is nagyon kevés tanulással kitűnő eredménnyel végeztem,az érettségire egyetlen percet sem készültem és 100% környéki lett mindegyik tárgyból,még a suli igazgatója is gratulált nekem.

Többször is felhívták a figyelmemet,hogy különös érzékem van a matematikához,egyetemen az eddigi 3 matek zárthelyit hibátlanra is írtam.Ezek mellett hihetetlenül jó memóriám van,érdekel a történelem és szinte bármit tudok belőle,amíg a lustaságom nem uralkodott el rajtam,országos versenyeken különdíjas voltam.Már az általános sulis irodalom tanárom buzdított arra a dolgozataim végén,hogy olvassak még több verset,prózát és feltétlenül próbálkozzak meg én is írással.Ez folytatódott középsuliba,végül elszántam magam egy vers írására és állítólag nagyon tehetséges vagyok ebben is.

Ezek mellett van érzékem a kosárlabdházoz,csak sajnos mérhetetlen lustaságom ennek kiteljesítésében is megakadályozott...igazság szerint mindig azon agyaltam,hogy miért vagyok csúnyább másoknál,nekem miért nincs barátnőm stb.és nem is jártam szinte sehová a depresszióm miatt.

A mai délutánon végre először igazán értékesnek és különlegesnek éreztem magam,volt önbizalmam és rengeteg lány szó szerint megbámult.Máskor ilyen nem is fordult elő.Remélem továbbra is ilyen jó hangulatom lesz.