Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Egyszerűen nem tudom hova...

Egyszerűen nem tudom hova tovább. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Egy olyan szakon végzek amit soha nem is szerettem, csak a szüleim kedvéért mentem egyetemre. Most hogy vége, egyszerűen nem tudom mihez kezdjek. Semmi motiváció, semmi cél. Olyan üresnek látom a jövőt...nagyon félek :(

Mi van ha tényleg üres a jövőm, vagy mi van ha unalmas, monoton életem lesz? Vannak hobiim, nem vagyok antiszociális, de nagyon félek hogy mindezt elvesztem.

OLyan nagyon félek és senkinek nem mondhatom el. A szorongás már az egészségemre ment.


Az anyám cseppet sem bíztat. Folyton csak azt mondja hogy "elba**tad az életed", meg hogy "úgyse lesz semmi belőled", "nem vagy jó semmire", "egyedül maradsz". Ha egy ötlettel jöttem a jövővel kapcsolatban, rögtön lebeszélt és azt mondta hogy ugyse tudom megcsinálni. Próbáltam optimista lenni, erre ő azt mondja hogy "gondolkozz realistán s ne mind álmodozz, mert ugyse fog sikerülni". Most ilyenek hallatán nem sok motivációja van az embernek. Teljesen kiégtem. Nem tudom mit csináljak...Félek és szomorú vagyok.



2014. jún. 1. 15:06
 1/2 anonim ***** válasza:

"gondolkozz realistán s ne mind álmodozz, mert ugyse fog sikerülni"


Igen, ez a vesztesek gőgje.


Én a helyedben elmennék egy olyan szakra, amit szeretek. Azt jól fogod csinálni, akkor pedig lesz munkád és nem lesz ezzel gondod. Nem normális szülői felfogás az, amilyet az édesanyád tanúsít... Egy szülőnek pont az a dolga, hogy támogassa a gyermekét abban, amit el akar érni és biztassa folyamatosan. Én a helyedben elszeparálódnék tőle mindenképpen és megkeresném azt, ami érdekel, kitanulnám és elhelyezkednék abban az ágban. Onnantól meg minden sínen van. Keress valami célt. Gondolkozz el, hogy ha majd a halálos ágyadon fekszel, mire mondanád azt, hogy ezt megérte megcsinálni, nem bántam meg, méltó volt az életemhez.

2014. jún. 1. 23:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:
Én olyan szakmát tanultam, amit imádnék csinálni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ebből nem lehet megélni. Persze anyámtól csak a "jaj nem változik semmi" szöveget hallgatom, így gondolkodom hogy eltűnök egy raktárban 3 műszakban, ő megnyugszik, nekem nem kell hallgatni a hülyeségét, bár nem utálni fogom a munkámat, de hát kevés az az ember aki azt csinálja az életében amit szeret. Én miért is tartoznék közéjük?
2014. jún. 2. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!