Szerintetek én fogom fel rosszul a dolgot? Kötelező "imádni" a párod exét, csak hogy ne tűnj rossz fejnek?

Szóval a párom 5 éve együtt volt egy lánnyal két évig, első szerelem volt, nagy érzések, nagy fájdalmak, stb.

A lánnyal sok közös barátjuk maradt (akik most ugye az én barátim is két éve), ha személyesen találkoznak a barátommal, akkor nem szólnak egymáshoz, max. írnak szüli-névnapokra (inkább a csaj), stb. Engem ezért az elején (is) evett a fene, mivel amikor mi elkezdtünk járni, hirtelen sok buliba meg lett hívva a párom évek után... valahogy kiráz a hideg a csajtól, idegesít, hogy egy társaság vagyunk, ő Ms. Népszerű, mindenki isteníti, ezért is rossz érzés az egész. A barátom elmondta, hogy ne legyek rá féltékeny, mert ezerszer érettebb a mi kapcsolatunk és sokkal jobban szeret, mint azt a lányt szerette. Gyűlölte anno, mert megcsalta őt, de most már semleges neki a csaj teljesen.

De akkor miért nem tudok túllépni rajta? Egyszerűen ha meglátom valahol, sírni tudnék. Múltkor a közös haverunk meghívta őt is egy sütögetős buliba, ahol egy asztalnál ültünk, elbeszélgettünk kulturáltan, mindenki azt mondta le a kalappal előttem, mert ők pl. nem tudnának elviseli ilyen helyzetet, de akkor miért oktatnak ki mindig, hogy ne bántsam, mert jófej csaj, stb? Mert továbbra sem titkolom, hogy kínosan érint a társasága és nem kedvelem, ez tény.

Volt már ebből konfliktusom (pár napja is), hogy olyan ember előtt "szidtam" aki kedvelte és kellemetlen volt, de Istenem... muszáj, hogy mindenki szeressen mindenkit? Sajnálom, de ex, aki eleinte folyamatosan írogatott a páromnak, minek imádjam?

Viszont néha lelkiismeret furdalásom van, hogy ellenséges vagyok vele, holott nem akar tőle a párom semmit az ég világon és csak magamat járatom le, mivel ő úgyis ismertebb és népszerűbb a környéken, mint én, én jövök ki szarul az egészből úgyis.

Hogyan lehet ezen túllépni? Szerintem egy ilyen viszonyban mindig lesz tüske az ex iránt, nem? Lehetnék érettebb, de szerintem az én önbizalmammal van simán a gond.

25L