Miért hozza ki belőlem az iskola a komolytalanságot és a hülyeséget?

Már általános iskolás koromban is így volt és 9. 10. osztályban is. Aztán mikor elmentem 11.-ben és 12.-ben szakmára akkor teljesen más voltam. Komolyabb, nem hülyéskedtem, jó persze néha ott is de nem annyit és nem úgy. De most hogy visszamentem szakma után érettségire, 19 évesen megint visszajött az egész. Gondolok itt olyan dolgokra, hogy pl. minden szünetben zárják a tanárok a termünket én meg elbújtam az egyik szünetben a szekrény mögé, hogy ne kelljen kimennem, bezárt a tanár. Aztán integettem belülről a többieknek, ki a folyosóra. Vagy olyan is volt, hogy az osztály zárva volt, de az ablak nyitva. Bent maradt a telefonom és bemásztam az ablakon meg vissza ki. De ezek még nem is olyan dolgok... Minden órán "viccelődök akaratomon kívül", sokszor nevetnek is a többiek, de inkább azért mert bolondot csinálok magamból a viccelődéseimmel. Pl.: Ma arról beszéltünk osztályfőnöki órán, hogy ki akarna mikuláskor húzni és ajándékozni, mert sok lány szeretett volna az osztályból. (Igen... 19-20 évesen még mikulásozni akarnak...) Persze én ezt elleneztem meg rajtam kívül sokan, de én benyögtem csalódott hangnembe csak viccből, hogy: "De én úgy tudtam, hogy a télapó hozza az ajándékot... Most akkor mégsem?" És ehhez hasonló sok hülyeséget szoktam mondani. Aztán nevetnek is a többiek... De ilyenkor utáni kicsit úgy érzem mintha ezzel magamból csinálnék hülyét. Ma is mondta az egyik csaj, hogy nem is vagyok olyan hülye mint amilyennek látszom, mert csináltam valami komolyabb, értelmesebb dolgot. Az az igazság hogy én nem tartom magamat hülyének, mert tudok normális és komoly lenni, csak valamiért mindig hülyét csinálok magamból és így mindenki hülyének is néz. 10.-ben is ezért nem jött össze velem egy lány. De a csajokról ne legyen most szó mert azokkal nincs gondom. Két éves és egy hónapos kapcsolatom van egy gyönyörű és intelligens lánnyal aki szeret. 19/F