Milyen tárgynak képzeled el magad?

én írtam, hogy kálának tartom magam. a kála virágok közül is a mélybordó nemesítésű tetszik. rendkívül egyszerű, mert az egész virág egyetlen sziromból áll. viszont ez az egy szirom csodálatosan -határ nélkül, folyamatosan- megy át a szárból virágba, és ölelő formája van. a szirom tetején kitárulkozik, de csak finoman, elegáns szemérmességgel.

[link]

az oldalon fekete kála néven található

magam egy úrinőnek szeretném elképzelni, remélem, némileg az is vagyok.

azt már észrevettem, hogy néhány ember, férfi is, nő is szinte néhány perc ismerkedés után már meg is nyitotta a szívét, és mesélt a magánéletéről. volt aki annyit mesélt, hogy fel is zaklatta magát, tehát többet is, mint szeretett volna. soha nem sikerült megértenem, mivel váltom ki, hogy bizonyos embertípusba tartozó személyek ennyire megnyílnak. amin még csodálkozom, hogy ők észre sem veszik, hogy én nem is mesélek magamról, talán azért mert mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a magunk baja érdekeljen, így csak ők beszélnek. nem egyszer kaptam utólag köszönetet azért, hogy végighallgattam őket.

hogy ez mennyire függ össze a kálával, nem tudom, csak a kérdező egyrészt elgondolkodtatott, miért tetszik nekem pont az általam írt „tárgy”, azaz élőlény, másrészt sokat gondolkodtam azon is, miért hallgatok meg másokat, mi okozza azt, hogy egyesek így megnyílnak nekem.

a kála szerény, nem hivalkodó, én sem beszélek magamról sokat. ugyanakkor gyengéden ölel, én is igyekszem nem megfogni, aki velem van, inkább várok, akar-e ő velem lenni.