Adjam fel és fogadjam el, hogy képtelen vagyok emberi kapcsolatok kialakítására?

"ott is csak kb. 4 emberrel tudok elbeszélgetni normálisan"

Négy nem vészes, én is ennyivel tartom napi szinten a kapcsolatot, sosem voltam ismerős gyűjtögető típus. Egyébként legjobb, ha nem görcsölsz rá, túl tudatosan kezeled ki-kivel beszél vagy mennyire nem szól hozzád. Járj emberek közé (tehát ne légy elszigetelve), de hagyd magad sodródni, ha adja magát egy beszédhelyzet, úgyis megszólítanak majd. De minnél inkább erre koncentrálsz, annál vontatottabb beszédpartner leszel.

Nagyon hasonló cipőben járok/jártam. Nagyon Sokat keseregtem, sírtam, hogy engem senki sem szeret úgy igazán. Legalább is, hogy láthatatlan vagyok.

DE én csak azzá tettem/teszem magam.

Nagyon csendes és visszahízódó vagyok, szóval engem nehéz elérni, de nagyon sok beszélgetésre, ha visszagondolok, utólag látom, hogy én teljesen zárkózott voltam. Úgy gondoltam, hogy úgysem szeret és csak pár szót váltunk azt annyi az egész. Szóval mint mondottam volt utólag látom, hogy teljesen azt üzentem a teljes lényemmel, hogy "hagyjál békén".

(Esetleg te is már alapból feladod a beszélgetést?)

Aztán "kinyitottam" a szemem, és azóta észrevettem, hogy van egy csomó olyan kapcsolatom ami eddig is volt, csak én nem láttam. Pl.: Van egy fuvolás társam akivel csak ritkán találkoztunk, csak amikor volt próba. És vele mindig beszélgettünk. Aztán próba után hazamentem, szokásos kesergéseim, hogy engem nem szeret senki. Végül egyszer csak bevillant, hogy basszus ő vele jóban vagyok. Miért nem csinálunk valami közös programot. (Mert arra is rájöttem, hogy ő biztosan fél engem elhívni, mert neki is borzasztó kicsi az önbizalma, és félt volna, ha nemet mondok, Én ezt így éreztem. Ebben az esetben én voltam a bátrabb és elhívtam. Ő rögtön igent mondott!

Meg van még egy két ilyen amit így vettem észre.

Szóval azt tudom mondani, hogy egy kicsit nézz újra körben a ismerőseid között, hátha meglátsz valakit aki eddig is ott volt.

Meg az ember szerintem olyanba is belefut néha-néha, hogy odamegy valakihez, aki aztán jó bunkón reagál. Ezt jól elraktározzuk magunka!, hogy Ő is sza.rik a fejemre. Ezt olyan esetre értem, amikor TUDJUK, hogy az az illető bunkó. És még is mintha csodálkoznánk rajta, jól megsértődünk hogyan viselkedett. Pedig az ő természete ilyen. (mindazonáltal, hogy neki nem szabadna bunkónak lennie, de az már az ő karmája/élete/döntése, hogy bunkón él!!!! de ez nem nekünk szól.)Én sokszor beleesek ebbe a hibába. :/

Az ilyen esetekre is legyén szerintem figyelmes.

Igyekszem a meglévő kapcsolataimat felismerni, és nem meg sértődni azon, ha valaki úgy viselkedik ahogy, megpróbálok minél több ember felé nyitottnak lenni! Új kapcsolatokat kiépíteni. Valakivel annyira szoros, hogy évente egyszer találkozunk, de akkor találkozunk, mert fontosak vagyunk egymásnak pont annyira. Mindenkivel más erősségű a kapcsolat. Akivel évente találkozom azt is ápolni, és akivel naponta találkozom azt is ápolni.

Noha erre úgy egy-két hónapja jöttem rá, és látom a rengeteg fejlődni valómat, hogy bátrabb legyek, nyitottam legyek stb. de már sokkal több kapcsolatom van.

Remélem érthető voltam, és hasznos! :)