Mit tegyek, ha "túl jó ember vagyok"?

Nem tudok rossz lenni, "szemét" mint sok ember, és ezzel saját magamat gyötröm

Egész héten azon idegeskedtem hogy látom ahogy a munkatársaim a semmivel egyenlő dolgot tesznek a munkahelyen, én csináltam a heti munka 60-70%-át. Tudtam, hogy csak el kéne mennem a főnökhöz és rendet tesz, de nincs kedvem azt visszahallani hetekig hogy megyek panaszkodni. Ezért inkább dolgoztam, teljesítettem a kötelezőt, és természetesen még segítettem is ha kellett. Leülhettem volna én is a semmihez, mint ahogy mindenki, és akkor az egész csoport lenne meghurcolva, de ha ezt teszem akkor semmivel nem vagyok jobb mint azok akiket elítélek.

Ma az utolsó másfél órában az egyik "jómunkás" kolléga végre önszántából elkezdett dolgozni, én tudtam, hogy akár ülhetnék is mellette, mert bőven teljesítettem a munkámat, de nekem ennyi elég volt, hogy azt látom, hogy na végre más is képes önállóan nekikezdeni a munkának, és én innentől nem vagyok képes elnézni hogy míg ő dolgozik, mi ülünk, ezért odamentem és segítettem, ennyi kellett nekem csak, hogy lássam hogy más is akarja hogy kész legyünk semmi több.

Az élet minden területén ilyen vagyok, aki nekem a legkisebb jót is megteszi, akár csak megkérdezi hogy hogy vagyok, vagy segít ha olyan van, én a fél karomat oda adom érte, nekem nem kell sok, csak egy kis látszat mástól, hogy ne érezzem azt hogy csak én.

Sajnos barátaim nem nagyon vannak, akik kis boldogságot hoznának ilyen napok után az életemben, és így rettentően elfáraszt az egész, és kimerít. Sokszor csak hazajövök, és annyit kérek hogy mindenki hagyjon, leülök, lefekszek és csak gondolkodok, elmerülök magamban, és jár az agyam.

Én nem tudok "rosszabb lenni", de ha ilyen maradok, egyszerűen megölnek emberileg, se örömöm se boldogságom

Mivel tudja az ember saját magát feltölteni, hogy ne tűnjön egy zombinak, hanem élettel teli legyen?