Érdemes kiélni a szenvedélyeinket, a titkos vágyainkat?

> Érdemes kiélni a szenvedélyeinket, a titkos vágyainkat?

Van amit igen, van, amit nem. De ez annak is kérdése, hogy milyen a te személyes értékrended.

> Ha van egy olyan vágya valakinek,…

Ide sokféle dolog behelyettesíthető. Nem lenne rossz, ha konkrét példáról tudnánk beszélni.

A kérdés, hogy a te racionális feled miért ellenkezik ellene, mik az érvei, mi az a saját etikai határ, amit átlépnél általa.

> ahol az adott dologgal az illető senkinek sem árt, tehát az alapvető törvény, miszerint "mindent szabad, ami másnak nem árt" nem sérül.

Ez így önmagában nem biztos, hogy a helyes hozzáállás. Van itt azért más értelmezés is. Az is lehet etikátlan bizonyos tekintetben, ami másnak nem árt, de neked igen. Hiszen társadalomban élünk, az emberek függnek ezer szálon egymástól, ami neked rossz, az mást is rosszul érinthet, akár ismeretlenül is. Pl. ha valaki dohányzik, lehet azt mondani, hogy az ő dolga, másnak nem árt vele. (Mondom ezt dohányosként.) Viszont ha emiatt gyakrabban beteg, akkor az nem jó a munkahelyének, nem jó az egészségügynek, és legfőképpen nem jó a rokonainak, szeretteinek. Tehát nem csak az illetőre tartozik, hogy mit tesz önmagával. Pont ezért sokszor az állam, a törvények, vagy az erkölcs beleszól olyan dolgokba is, amiről a te elved alapján el lehetne mondani, hogy másnak nem árt…

> Úgy érzem, van olyan dolog, amit ha kipróbálnék, már nem az lennék, aki addig voltam

Az ember rendszerint nem marad olyan, amilyen volt. Még szerencse, mert akkor most cumit rágnék, üvöltenék, mert tele lenne a pelenkám. :-) Az, hogy valaki ugyanolyan marad pont annyira nem érték, mint az, hogy valaki folyton változik. A kérdés az irány, hogy jó irányban változik-e, vagy rossz irányban történő változással szemben marad mégis ugyanolyan.

Mindenesetre egy konkrétabb példa mentén okosabban lehetne erről beszélgetni.