Milyen gyermekkori félelmeid voltak/vannak?

Vihartól félek, meg a sötétben is, nagyon.

Meg nem is tudom, elég félős vagyok, pedig nem látszik rajtam.

Félek, hogy egy olyan kommentet írnak egy olyan kérdésre, hogy milyen félelmeim vannak, hogy :

"Félek olyan kérdésekre válaszolni amik azt kérdezik hogy milyen félelmeim vannak, söt ha megteszem akkor 2 percen belül leáll a szívem. Na ez amitöl nagyon félek :S"

Most is vannak... a sötétben settenkednek... minden este, mikor az óra éjfélt üt, a házban elmegy vagy akadozik az áram. A gépem leáll, vagy folyton újraindul emiatt, de inkább le szoktam kapcsolni nehogy tönkremenjen. A lámpák pedig vibrálnak, közben furcsa kopogtatást, morajlást, és lépteket hallok a padlásról... csak a sötétben járnak. A tükrök vonzzák őket... azok visszaverik a fényt, ezért meg tudnak bújni mögöttük... a szobában nincsenek tükrök, a tükröző felületű tárgyakat pedig letakarom vagy elteszem valahova ahol nem éri fény. A kutyám is itt van benn, ilyenkor mindig az asztal alá bújik, és nyüszít. Az ajtómat kulcsra zárom... a kilincset szokták mozgatni, de nem tudnak bejönni... nem akarok belegondolni mi lenne ha nem tudnám bezárni. Füstölőket gyújtok meg, az elűzi őket, nem bírják valamiért...

De aztán aludnom is kell... és akkor jönnek a rémálmok. Azok a legrosszabbak. Mintha valóság lenne... mindent érzek: fájdalmat, hideget, meleget... rettegést.. mindent. Nem tudok felébredni amíg ők nem engedik... fogva tartanak. Folyton azt hajtogatják hogy menjek el innen... De nem lehet... nincs pénzem, itt kell maradnom... Nem tudom meddig fogom bírni... segítség..

jo ez a tortenet.jobb mint egy film *-*

xdd de ha igaz akkor go egy pszhilogus or pszhiater