Rasszista vagyok ha?

Rasszista aki származás alapján utál random csoportokat.

Te inkább felszines, buta vagy.

"Rasszista aki származás alapján utál random csoportokat.

Te inkább felszines, buta vagy."

Inkább te vagy a buta.

Rasszizmus: "A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel."

Igen, ez rasszizmus.

Sajnos a rasszizmust mostanában használják a más fajta, tehát nem rassz alapú kirekesztésre is. Pedig a helyes szó a sovinizmus, ami lehet rassz alapú, akkor rasszizmus, ha nemzeti alapú, akkor nemzeti sovinizmus, stb., stb.

Egyébként miért foglalkozol a szakállas emberekkel? Ha nem tetszik a szakálluk, nem kell vele foglalkozni, rajtad is biztos van aki talál undorítót.

A szakáll nem rasszjegy, bár azért nem teljesen független.

Például a kínaiaknak, japánoknak, vietnamiaknak, filippínóknak, amerikai indiánoknak, afrikai sanoknak alig nő szakálla.

Kultúra függő is, de az irániaknak, afgánoknak meg erős szakálla van. A dinári, balkáni emberek is elég szakállasak, ha nem borotválkoznak.

Az eredeti kérdést törölték, ott hosszabban írtam meg, most nincs türelmem újra belekezdeni valamibe, aminek egyszer már a végére értem, így csak röviden írom:

Attól függ, miként írod körül a rasszizmust.

Az, amit ma a politikai oldalak annak minősítenek, valójában ugyanaz, mint ami a szervezet immunrendszere az egyén szintjén, nagyobb társadalmi értelemre vonatkoztatva.

Mert mi minden életnek a célja? Az életben való megmaradás. Ahogyan egy sejttömörülés is, mint biológiai élőlény, kiveti magából az idegent, úgy igaz ez a társadalomra is, minden olyan esetben, amely veszélyezteti a további létét. Nem is tudatos ez, hanem egyszerű logika, azok léteznek, amelyek így cselekszenek, amelyek pedig nem, azok eltűnnek – nem kell ehhez átgondolt cselekvés sem, egyszerűen az önfenntartó, és önmagukat újrageneráló folyamatok végtelenednek.

Ez a génkódokban létező, átörökített viselkedési forma. Nem ez volt az egyetlen variáció rá, amely kialakult, de azok az egyedek, amelyekben nem volt természetes távolságtartás az idegen, a fel nem térképezett, a kívülálló irányában, és ismeretlenül is bizalmába fogadta azt, úgy evett meg egy növényt, hogy előtte nem látta, nem szerzett tudást róla, elpusztult, így pedig nem örökítette tovább ezen génkódját, vele együtt pedig a viselkedési formáját. Nem feltétlenül az a növény volt halálos, hanem az utána következő, vagy a tízzel későbbi, de elpusztult, mivel nem volt félelemérzete egy olyan világban, amelyben nem minden jól hat a szervezetére.

A kultúra, mint kialakult létezési forma, ugyanígy viselkedik – a pillanattól, hogy létrejött, abban is akar maradni. És más kultúrák ugyanígy léteznek mellette párhuzamosan, amely érdek pedig sokszor egymás rovására valósulhat meg, amennyiben az egyik túlnövi a másikat - hiszen a megmaradás egyik módja a túlnövés.

Ha valamely forma, amely létrejött, nem aszerint alakult ki, hogy a létben megmaradjon, nem erre irányul a fő cselekvése, akkor már az első generációval eltűnik, nem marad meg, és nem is tudunk róla. A jelenünkben tehát mindenre elmondhatóan csak az létezik, amely így állt fel.

Hogy ez jó-e, vagy sem? A Földön való lét maga is oknélküli, "véletlenszerű", de attól még a fenti igaz állítás.