Van valaki aki 27 evesen meg keresi magát, a saját helyét, útját a világban rajtam kívül? Beszéljūnk!

Az hogy vannak céljaid és megpróbálod megvalósítani, még nem feltétlenül jelenti azt hogy átgázolsz mindenkin a saját érdekeid eléréséért. Kicsit úgy állítod be, mintha a kettő összetartozna, pedig koránt sem így van, az ember maga dönti el hogy miként akar élni.

Az anyagi javakért való törtetést is sötéten ábrázolod mintha valami rossz dolog lenne, pedig egy bizonyos szintet el kell érni. Legyünk őszinték, kell a ház, kell az anyagi biztonság ha gyereket akarsz. A pelenkát meg kell venni, mosni kell rá, etetni, ruháztatni, később iskoláztatni. Gyerek nélkül megöregedni értelmetlen, máris megvan az ok amiért dolgozol, törtetsz, haladsz előre.

A mai világban mintha lassabban érnének az emberek, sokan átesnek a fent leírt időszakon, ki előbb és ki később. Nekem a 20. születésnapom volt a döntő, akkor ébredtem rá hogy valamit kezdeni kell magammal, sosem jutok előrébb ha csak úgy vagyok.

Szerencsésnek mondhatom magam, 19 éves koromig "muszájból" tanultam, egy év kihagyás után pedig észhez tértem és tudatosan kezdtem a jövőmet alakítani, tehát csak egy èvet pazaroltam el. Te öcsémre hasonlítasz, ő is csak úgy lóg a levegőben, bár őt ez még nem zavarja, elbohóckodja a fizetését az autójára és nem gondolkozik a jövőjén egy picit sem. Te legalább már kezdesz észhez térni, már zavar a helyzeted, lassan de biztosan megtalálod az utadat.

Teljesen fölösleges neked tanácsot adni, terelgetni, stb, elég ha a szüleiddel beszélgetsz erről, saját magadtól ráébredsz hogy merre is tartasz.