Félel mindentől és mindenkitől. Mit tegyek? 20f

Sziasztok. Azért írok az oldalra, hogy tanácsot kérjek mit is kéne tennem. Mostanában úgy érzem, hogy mindenki utál és senki nem kíváncsi a társaságomra mégha ez nincs is így, mert a barátaim kiszoktak hívni de én ilyenkor inkább kitalálok valami kifogást, hogy miért nem tudok kimenni. Régebben még általános iskolában alsó osztályban az osztályfőnököm rendszeresen mindhen héten kiállított az osztály elé és megalázott előttük a legkisebb dolgok miatt is pl. Rosszalkodtam a szünetben. A szüleim nagyon szigorúanbántak velem. Ha rossz jegyet kaptam anyám mindig elkezdett kiabálni velem hogyha ez mégegyszer előfordul szíjat hasít a hátamból és nem egyszer meg is vert emiatt. Volt olyan, hogy nem tudtam neki felmondani a leckét sokadjára se és inkább a fejemhez vágta a könyvet úgyhogy az felszakította a bőrömet. Ha valami rosszat csináltam nem egy nevelő célzatú fejbevágást kaptam hanem idegbeteg módjára pofozta a fejem annyira hogy a kezeimmel kellett védenem magamat. Apám állandóan azzal fenyegetett hogy ha nem viselkedek rendesen hozza az övet és megver vele. Kegyetlenül bánt az állatokkal. Volt egy kistestű kutyánk. Egyszer miután hazaértünk észrevette hogy tiszta karc és kosz az étkezőasztal . Teljesen kikelt magából hogy szétcseszte a kutya a nyaka felett a bőrnél fogva szó szerint rávágta az asztalra a kutyát és ököllel verte a fejétúgy hogy az már vérzett mindezt a szemem láttára. 4-5 éve elváltak a szüleim apám egyik estéről a másikra lelépett annyit mondott csak hogy egy időre most külön lesznek anyámmal. Sírva könyörogtem neki hogy ne menjen el de nem érdekelte. Most testvéremmel anyámmal és abarátjával meg az ő két gyerekével élünk egy három szobás kis lakásban úgy hogy nem is szeretem azokat az embereket de ez anyámat nemérdekli csak az hogy neki jó legyen. Ezeket mind azért írtam le mert mostanában minden este ezekkel a gondolatokkal fekszem le aludni. Van amikor aludni sem tudok órákig fent vagyok és ezeken gondolkozom. Azt kell még tudni rólam hogy önbizalmam semmi nincsen annak ellenére hogy van egy csodás barátnőm. Az emberektől nagyon félek idegenekkel nem is tudok szóbállni. A buszon vagynagyon halkan vagy egyáltalán nem beszélgetek ha barátokkal vagyok vagy ha telefonálok. az a llegnagyobb baj velem hogy mindent magamra veszek. Ha csak foszlányokat hallok egy beszelgetesbol egybol arra gondolok hogy biztos engem oltanak mert milyen szanalmas vagyok. Ha csak poenkodnak azt is magamra veszem. Nem tudom mit kene csinalnomhogy a multamat magam mogott tudjam hagyni es ne kelljen emitt ragodnom allandoan es hogy hogy tudnek onbizalomra szert tenni. Kerlek segitsetek.