Ha van egy hiba elöbb azt kell kijavítani?

Két gondolat.

-Érdekes dolog a "hiba" kérdése... Egyes helyzetekben az ilyen hibák megmentik a helyzetet, más esetekben ugyanazon tulajdonságok hátrányt okoznak. Emiatt nézőpont kérdése, hogy mi minősül hibának és mi erénynek.

Friss párkapcsolatokban gyakori a fogadkozás -főként- önmagunknak, hogy ezt és ezt kigyomláljuk magunkból. Azután egyszer csak az élet hoz egy váratlan helyzetet, ahol mi mégiscsak az eredeti természetünk szerint cselekszünk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem igazán hiszek a mély megváltozásban. A felszínes dolgok persze megváltoztathatók. A mély dolgokat meg kell tanulnunk kezelni, minél jobban uralni. Ez az uralom azonban helyzetfüggő. Mindig van olyan szituáció, aminél ösztönösen kijönnek alaptulajdonságaink. S mivel ez tudat alatti folyamat, rendkívül nehéz tenni ellene.

-A "hibákat" folyamatosan ismerjük fel. Könnyen meglehet, hogy a korábban hibának tartott tulajdonságaink az élettapasztalatok halmozódásával szükségesnek, vagy erénynek fogjuk tartani és jelenlegi erényeinket hibának. A fejlődés tehát nem egyszerűen a hiba/kijavítás sorrendjének kérdése, hanem a tapasztalatokból tanulni képességet jelenti. S mivel az életben számtalan apróbb-nagyobb hatás ér bennünket, (egy ember véleménye még nem feltétlenül követendő) szükséges némi hiszterézist is bevezetni ebbe a szabályozásba. Nem szabad az első jelre azonnal mindent eldobva vadul feladni elveinket, azonban több, tartós és határozott jelzés esetén ideje változtatni világképünkön, hozzáállásunkon.