Undorodom a gyerekektől. Miért van ez?

Ez szerintem már pszichológiai probléma, nem sértegetésből de kezeltetned kéne magad...

Én speciell nem undorodom tőlük de ha meglátok egy kisgyereket nem az van hogy jaj de cuki stb. hanem hogy ebből is mekkora egy féreg lesz mint az összes többi emberből...

Én csak idegesítőnek és fárasztónak tartom őket. Állandóan a figyelem középpontjában kell lenniük, társaságban nem lehet komoly témákról beszélgetni ha van gyerek, stb.

Nem kedvelem őket, de nem is undorodok tőlük.

Én is keresem a kérdésre a választ hogy ez milyen betegség vagy mitől van (nem mintha változtatni szeretnék az állapotomon,csak kíváncsiság =) ). Sokáig úgy voltam vele hogy én 'nem szeretem a gyerekeket' de rá kellett jönnöm, hogy ez azért több annál, ahogy írtad szabályos hányinger, utálat, undor. És ráadásul nálam csecsemőkre is kiterjed, egészen tényleg már kb tini korig, nincs kivétel.

Nem gyűlölet tölt el, semmi heves vagy haragos érzelem, de nem is félelem az irtózás alapja, arra már lenne kórkép és definíció, a pedophobia.

Természetesen nem is szeretnék sajátot, bár ide a 'nem szeretnék' ugyanolyan pontatlan és közel sem írja le az érzést mint pár sorral feljebb,hogy 'nem szeretem a gyerekeket', hisz sok dolog van amit az ember nem szeret, de muszájból képes megtenni ha kell. Előbb tudnám az említett muszájból megfojtani és elásni mint 18 évig nevelgetni.

L/25

én is gusztustalannak tartom őket, sose akartam, egyre jobban irritálnak

utcán is arrébb megyek meg elfordítom a fejem ha babakocsisok vagy gyerekek mellett kell elmennem

27/n