Az öntörvényűség és a maximális szabálytisztelet két végpontja között hová tennéd magad 10-es skálán?

Helyzetfüggő. Tisztelem a törvényeket, amíg értelmesnek és igazságosnak ítélem.

Abszolút öntörvényű vagyok. De a tiltások nyomot hagynak bennem és elgondolkodtatnak.

Már vertek meg öntörvényűség miatt. Nem mindenki bírja a kritikát. Ami azt illeti én nem csinálok belőle problémát. Szerény véleményem szerint a társadalom bekaphatja a bőrös virslimet.

Ellenben szeretem betartani a törvényeket, általában, szóval legyen mondjuk 3.

Indokolni azt nem tudom, már gyerekkorom óta nagy farok vagyok. De azért törekszem a harmóniára.

> hová tennéd magad 10-es skálán?

Mondjuk 8-9 pontot adnék magamnak.

> És hány pontot adnál "a magyar átlagembernek"?

A magyar átlagembert nagyjából 7 pontra értékelném, bár ez kicsit nehezebb kérdés.

> Meg tudod indolkolni, hogy miért? Mi illetve ki hatott rád, hogy ilyen lettél?

Ássunk mélyre! Minden ami a világon van – az Univerzumot, meg az elemi részecskéket kivéve – egyben rész és egyben egész is. Az emberrel sincs ez máshogy. Az ember résszint egész, egyén, egyéniség, individuum. De pontosan ennyire része egy nagyobb egésznek, az emberiségnek, a társadalomnak, a nemzetének, a nemének, az életkorának, a hitének, a történelmi kornak, egy eszmének, egy hobbinak, egy közösségnek.

Tulajdonképpen a két fő politikai irányvonal is jórészt az ember kettős jellege mentén válik szét. Valahol a baloldalinak mondott politikai irányzatok visszavezethetők arra, hogy az ember a fontos, az egyén érdekei előbbre valók a társadalom érdekeinél, a társadalomnak alkalmazkodni kell az egyénekhez. A jobboldal meg abból a nézetből gyökerezik, hogy a társadalom a fontos, az egyénnek alkalmasint áldozatokat is kell hozni a társadalom érdekében.

A teljes öntörvényűség nem jó. Olyan, mintha a jobb lábad úgy döntene, hogy nem tart veled, és inkább otthon marad. Így nem fog jól funkcionálni az egész – azaz te magad –, és mivel az egész tartja egyben életben a részeket is, így a részek sem fognak jól funkcionálni. Marcus Aurelius ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos.”. Az összehangolt működéshez meg keretek kellenek, rendszer, összefüggések, kapcsolatok, fogalmazzunk úgy törvények és szabályok. És itt nem a társadalmi, jogi törvényekre és szabályokra gondolok, hanem arra a szabályra, hogy te döntöd el, hogy hova teszed a lábad, és nem lábad dönti el, hogy merre mész, vagy olyan szabályra, összefüggésre gondolok, hogy ha életben akarsz maradni, nem árt, ha a fejed és mellkasod közötti távolság kisebb, mint 1 méter.

A teljes szabálytisztelet, a kritika nélküli szabálykövetés sem feltétlenül jó, bár még mindig jobb. Alapvetően ez igazából az aktuális szabályoktól függ. Ha a szabályok jók, akkor a szabálykövetés hatása is jó lesz, mind a társadalomra, mind az emberre nézve. Viszont ha a szabályok rosszak, annak katasztrofális következményei lehetnek. A legtöbb diktatúra pont attól volt hatékony, hogy a diktatúrát kiszolgáló emberek „csak a munkájukat végezték”, mindenféle erkölcsi megkérdőjelezés, kritika nélkül.

Én azt gondolom, olyan korban élünk, ahol az embernek az egója van kimaxolva. Minden arról szól, hogy TE érvényesülj, a SAJÁT személyes vágyaidat igyekezz kielégíteni, azon az áron is, hogy másokkal versengj. Ez is benne van a pakliban és ez is része az életnek, de túl kevés hangsúlyt kap, hogy közben mi emberek meg ezer szállal függünk is egymástól, még olyanoktól is, akikkel életünkben nem találkoztunk. (Pl. fogalmam nincs ki süti a kenyeret, amit a boltban veszek, de valamennyire függök attól, hogy jó vagy rossz kedvében van, elsózza-e vagy sem.)

Egy gyerek nem gondolkodik sokat. Betartja a szabályokat, mert nem akar két pofont. Fiatalon aztán az ember már kellően öntudatos, gondolkodó lesz, de még túl kevés felismeréssel, tapasztalattal, így a fiatalok többsége hajlamos feszegetni a szabályokat. Ez jó is, a legtöbb forradalmat, ami valóban haladást hozott az emberiség életében fiatalok indították el. Tehát ennek az önfejűségnek, öntörvényűségnek, szabálykritikusságnak megvan a pozitív oldala, szükségessége.

Aztán ahogy telnek az évek, két fő forgatókönyv szokott lezajlani. Van, aki egyszerűen csak lassan megszokja a szabályokat, beletörődik a létezésükbe, betartja őket, hasonló okokból, mint a gyerek, mert nem akar két pofont (mondjuk nem akar x ezer forintot befizetni közlekedési bírság címen, így inkább megáll a piros lámpánál). Van, aki meg elkezdi megérteni, hogy egy-egy törvény, illemszabály, norma, szokás vajon miért született, mi volt a mögötte álló megfontolás, miért tartották jónak az adott dolgot szabályozni. Az ilyen ember nem azért áll meg a pirosnál, mert nem akar büntetést, hanem mert belátja, hogy a KRESZ betartása kevesebb közlekedési balesethez vezet.

A legtöbb ember azért erősen szabálykövető – főleg a jogi szabályok, törvények tekintetében, de íratlan szabályok terén is –, de úgy látom inkább a szankcióktól való félelem, vagy a puszta megszokás miatt. Viszont más területen meg a többség inkább önfejű, a saját érdekeit, vágyait nem nagyon hajlandó feláldozni, vagy alku tárgyává tenni a kisebb-nagyobb közösségek érdekeiért. Sokszor még a párkapcsolatokban sem.

Mindenesetre én javarészt a társadalmi, jogi törvényeket betartom. De nem mindig. Pl. tudom mitől óvja a társadalmat a köztéri alkoholfogyasztás tilalma. De ha egy jó barát megkínál némi pálinkával az Duna-parton, akkor nem fogom betartani a szabályt, mert tudom, hogy amitől megvédeni igyekszik ez a jogszabály a társadalmat, azt én nem fogom ettől megvalósítani (nem fogok hangosan hőbörögni, énekelni az utcán). Vagy tudom, hogy a buszmegállóban való dohányzás tilalma a buszra várakozó nem dohányzó embereket védi. Éjjel kettőkor, mikor senki nem vár buszra, az eső elől én is be fogok állni a buszmegállóba, még akkor is, ha éppen cigizek.

Vagy pl. ennek az oldalnak a szabályait is betartom, amennyire lehet. A helyesírásomra is igyekszem figyelni, mert ma már értem miért fontos. A legtöbb íratlan szabályt, etikettet, szokást is tiszteletben tartom, betartom, vagy alkalmazkodok hozzá. De természetesen van, amivel szemben kritikus vagyok, van, amiben ha nem is a szabályokat szegem meg, de tudok furcsa, szokatlan, különc lenni. Pl. mondhatjuk azt is íratlan szabálynak, szokásnak, hogy a gyakorikerdesek.hu -n nem szoktak ilyen hosszú választ írni, de én ezt a szokást nem tartom be.

#3 > 0, mert innovatív vagyok.

Hát sajnos 0-ás már nem lehetsz. A kérdésre válaszoltál. Nincs helyesírási hiba a válaszodban. Nem küldtél el senkit az anyjába. Lehetne találni vagy öt tucat szabályt, amit betartottál ezzel a válaszoddal. :-)

Amúgy a szabálykövetés és az innováció, a kreativitás, az egyéniség nem egymást kizáró tényezők. Én informatikusként a programozási nyelv szabályainak 100%-os betartásával alkotok – reményeim szerint – kreatív, innovatív szoftvereket.

9-10. Na jó, legyen akkor 9,5 (végül is azt nem szabta meg a kérdező, hogy csak egész számokat lehet megadni, csak az intervallumot, ami közé eshet).

"Meg tudod indolkolni, hogy miért?"

Azért, mert a törvények nem azért vannak, hogy akadályozzanak minket, hanem hogy könnyebbé tegyék az életünket. Sok igazságtalanságtól (esetleg balesettől) véd meg, és rendet teremt a társadalomban. Törvények nélkül széthullana a társadalom. Lásd pl. hogy az autó balesetek többsége szabály megszegése miatt következik be. Na, akinek meghal minkét gyermeke egy ilyen balesetben egy szabálytalankodó miatt, az mit mondjon? "Jajj, csak öntörvényű volt az úriember, semmi baj!" Hát nem, nem ezt fogja! Belátható, hogy kellenek a szabályok, törvények!

"Mi illetve ki hatott rád, hogy ilyen lettél?"

A szüleim, illetve az, hogy találkoztam már öntörvényű emberrel, és megtanultam, hogy a maximális igazságtalanság és a gonoszkodás a rájuk jellemző két legfőbb tulajdonság. És legtöbbször észre sem veszik, csak mikor felhívjuk rá a figyelmét, hogy éppen egy tök ártatlan embernek szólogat be, vagy éppen olyat kezd ki. De itt megjegyezném, hogy csak az írott, illetve erkölcsi törvényeket tartom be, semmiféle társadalmi romboló szokást nem tartok be, sőt, legszívesebben betiltanám őket. Pl. egyáltalán nem iszok alkoholt, sőt, a részegséget egyenesen büntetném! Ettől függetlenül mindenkivel rendes vagyok, és hamar megbocsájtok. De tényleg nincs felháborítóbb annál, mintha valaki öntörvényűségre hivatkozva rendbontást (bűnt) követ el, vagy éppen ártatlan embereket bántalmaz.

"És hány pontot adnál "a magyar átlagembernek"?"

5