Szerintetek van esélyem, hogy énekes legyek?

Erre nem fogunk tudni válaszolni. Több okból:

1. Tizenévesen az ember elkezd mutálni, teljesen megváltozhat a hangja. A fiúknál ez sokkal markánsabban jelentkezik, de lányoknál is meglévő jelenség. Gyakran előfordul, hogy valakinek 10 évesen nagyon jó énekhangja van, de 18 évesen már hallgathatatlan. De fordítva is előfordulhat, hogy 10 évesen rekedt fazék, 18 évesen meg gyönyörű hangja van.

2. A környezeted megítélésében nem szabad bízni. A legtöbb „tehetségkutató” műsorban pont azért röhög a fél ország egy-egy „énekesen” – lásd: https://www.youtube.com/watch?v=b8GHiCGqnFo –, mert a környezet, az ismerősei, a rokonai egyrészt elfogultak voltak. Vagy egyszerűen nem akarták az illetőt megsérteni. A legtöbb ilyen ember a környezetétől azt kapja vissza, hogy jó vagy, jól csinálod, tehetséges vagy, pedig lehet, hogy teljesen középszerű, ami széles nyilvánossághoz még kevés, vagy még ennél is alacsonyabb szinten van.

3. A „tehetségkutató” műsorok nem annyira a tehetségről, jó éneklésről szólnak. Mi kell ahhoz, hogy valakit felfuttassanak? Kell, hogy szép legyen az illető? Némi plasztikai sebészeti beavatkozás mindent megold. Kell, hogy jól táncoljon? Néhány táncóra lecke megoldja a problémát. Kell, hogy jó hangja legyen? Egyrészt vannak énektanárok, de ha minden kötél szakad, akkor is ott a playback, egy agyon korrigált énekhanggal. Sőt akár más ember énekhangjával. (Lásd: a Milli Vanilli nevű formációt, akikről kiderült, hogy nem is ők énekeltek a lemezeiken.) Akkor mi kell? Tűrőképesség, hogy mindezeket a fenti atrocitásokat elviseld, hogy bírd azt, hogy egy évben vagy 200 fellépésed, koncerted, interjúd van, és mégse roppanj össze ennek a terhe alatt. Ha valaki a nyomás hatására sírva fakad, akkor akármilyen énekhangja van, soha nem fog megnyerni egy döntőt. Ha valaki bármilyen kritika, nyomás esetén is derűs, vicces, kiegyensúlyozott marad, az rosszabb énekhanggal is nagyobb eséllyel fog eljutni a döntőig.

4. A tehetségkutató sztárjai elég rövid életűek, és eléggé terméketlenek, néhány kivételtől eltekintve. Pl. ott van Tóth Gabi. 2004-ben indult a Megasztárban, ahol harmadik lett, illetve a legjobb helyezést elérő női előadó. Remek. De eltelt 12 év. Ezalatt készített 2, azaz kettő darab albumot, illetve a Wikipédia 17 videóklippet sorol fel. Azért 12 év alatt ez elég gyér teljesítmény. Több tévészereplése van, mint ahány dalt elénekelt és kiadott. Ő tipikusan celeb pályára lépett, addig lesz híres és közismert, amíg adják alá a médiaszerepléseket. Amint más alá kezdik ezeket tolni, úgy felejti el a nevét az egész ország, mert önmagától, a saját teljesítménye révén nem érdemel ekkora ismertséget, sikert, akármilyen jó hangja is legyen, mert hiányzik a szorgalom, kreativitás, alkotási vágy, stílus. Ha megnézed, melyek azok az együttesek, énekesek, akik úgy igazán ismertek, sikeresek – az Eddától Majkáig, Ákostól Lovasi Andrásig, Zorántól a Tankcsapdáig, Zámbó Jimmy-től a Quimby-ig, a Halott pénztől Palya Beáig, stb., stb., stb… –, valahogy egyik sem egy tehetségkutatóból került ki, hanem önmaga jogán jutott el oda, ahol van. Sőt néhány együttes énekesének nincs is kimondottan jó hangja. Pl. a 80-as évek végén, 90-es évek elején bizonyos szubkultúrában nagyon népszerű Pál Utcai Fiúk együttes énekesének olyan hamis hangja volt, hogy néha attól állt fel a szőr a hátamon. Mégis sikeresek tudtak lenni. Tehát nem mindegy, hogy hol és hogyan kamatoztatod a tehetségedet. Mindenesetre én nem tartom a legjobb ötletnek a tehetségkutató műsorokat, mint célt kitűzni.