Hogyan javítható az önértékelés?

Keresel egy olyan embert aki tud szépeket mondani akár barát vagy barátnő és ha azt mondja okos vagy ne ellenkezz vele. Mosolyodj el és légy büszke.

Vagy állj a tükör elé és minden nap mond el 3x hangosan hogy szép vagy okos vagy sokan szereznek.

Egy idő után rá jössz hogy tényleg így van. Megtalálod magadban a szépet. Rájösz miben vagy jó és mikor már magaddal tisztába leszel megtalálod az igaz barátaid is akik a világért el nem hagynának. De persze ehez idő és sok türelem skell

> Keresel egy olyan embert aki tud szépeket mondani akár barát vagy barátnő és ha azt mondja okos vagy ne ellenkezz vele.

Nagyszerű, ez vezet a teljesen hibás önértékeléshez, önámításhoz, az meg rendszerint két nagy pofonhoz az élettől. De mivel elhitted, hogy te olyan tulajdonságokkal rendelkezel, amivel valójában nem, ezért képtelen vagy a kudarcok valódi okát feltárni, így hosszútávon frusztrált leszel, önbizalomhiányos.

> Vagy állj a tükör elé és minden nap mond el 3x hangosan hogy szép vagy okos vagy sokan szereznek.

> Egy idő után rá jössz hogy tényleg így van.

És mi van, ha történetesen valaki nem szép. Vagy nem okos. Mondogatják neki hogy az, el is hisz, hogy az, de ettől nem válik azzá. Senki nem lesz okos, csak mert sokan mondogatják. Okos attól lesz, hogy tanul, és itt nem csak az iskolai tanulást értem ez alatt, hanem úgy tágabb értelemben. És ha valaki tanul, okosabb lesz, akár mondogatja ezt más, vagy önmaga, akár nem, akár elhiszi, akár nem.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A helyes önértékeléshez elsőként az kell, hogy az ember szét tudja választani, hogy mi az ami tetszik vagy éppen nem tetszik neki, és azt, hogy mi az, ami igaz és mi nem az.

Vizsgáld meg magad, hogy milyen erényekkel, milyen tehetséggel rendelkezel, mi az, ami érdekel, amiben jó vagy. A cél az, hogy ezeket elmélyítsd, kiaknázd. Persze ez olyan mint a sakk, ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen, ahhoz elkerülhetetlen, hogy számtalan alkalommal megverjék nála jobb játékosok. A kudarc nem végletes. Lehetőség arra, hogy tanuljon az ember belőle, és legközelebb megpróbálja elkerülni.

Vizsgáld meg a hibáidat, hiányosságaidat is. Vannak. De ez nem baj. Minden embernek vannak. Ezekkel meg az a dolgod, hogy igyekezz javítani magadban.

Figyeld meg az embereket. Kit mi mozgat, mi motiválja őket, mi az, ami példaértékű, és mi az, ami kerülendő. Hasonlítsd össze magaddal őket. De nem tedd mérlegre. Nem az a lényeg, hogy jobb, vagy rosszabb ember vagy-e, hanem hogy milyen tanulságokat tudsz levonni belőle, amiket fel tudsz használni, hogy jobbá válj.

Mindig hallgasd meg figyelmesen mások véleményét, kritikáját, dicséretét. De ne érzelmileg reagáld le őket. Könnyű azt az utat választani, hogy ami rád nézve hízelgő, azt elfogadd, ami meg rád nézve kritikus, azt elutasítsd. Ne ez alapján ítéld meg ezeket. Mindig keresd meg, hogy egy-egy vélemény min alapszik, mi az, ami igaz belőle, és mi az, ami nem. Egy dicsérettel legyél ezerszer kritikusabb, mint egy rossz véleménnyel szemben. Egy kritikában meg ne a helyzetleírást lásd, hanem az ebből kivezető utat, amire a kritika rávilágít.

Vizsgáld meg az elvárásokat. Neked akarnak ezek az elvárások jót, vagy valaki másnak? Csak akkor értékes az ember élete, ha valamiben kimagasló? Korántsem. De kell, hogy valami húzza az embert. Kellenek erős célok, annak a tudatában, hogy a célhoz való közelítéshez megvannak a képességeid, erőd, kitartásod. Lesz olyan dolog, amihez nem lesz meg a megfelelő képességed, tehetséged. De ebben is lehetsz jobb. Én például csapnivaló gitáros vagyok, nincs hozzá tehetségem, de ez nem akadályoz meg abban, hogy néha elővegyem a gitárt, kicsit gyakoroljak rajta, és bár tudom, hogy soha nem lesz belőlem zenész, de ettől még örömömet lelhetem abban, hogy le tudok játszani valamit, ami fél éve még nem ment.

Nem az számít, hogy mit gondolsz magadról, teszel-e magadnak vagy sem. Az számít, hogy hova haladsz, milyen akadályokat tűzöl ki, vagy milyen olyan akadályokat vet eléd a sors, amit képes vagy megugorni.

Ember vagy. Ha emberhez méltó módon élsz, vizsgálódsz, tanulsz, törekszel arra, hogy jobbá válj, akkor – bár jó indikátorok ezek – tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy ki hogy ítél meg, emberhez méltó életed lesz, amivel elégedett leszel. Csak az elégedettséghez meg kell tanulni az „elég” szót is. Meg persze hogy mindezeket időről-időre átgondold, ahhoz kell idő. Mindig hagyj magadnak időt arra, hogy gondolkodj. Meglátásom szerint az emberek félnek ingerek nélkül maradni, mert annyi felhalmozott átgondolni valóval szembesülnek, amitől megijednek. Ezért kapcsolja be mindenki a tévét, ezért dugja a fülébe a fülhallgatót egy buszon, hogy ne kelljen gondolkodnia magáról, másokról, a világról. És pont ezért frusztráltak, boldogtalanok, önbizalomhiányosok.