Hogyan szerezzek barátokat?
Alapvetően sajnos túl öszinte vagyok és azt egyből mindenféle szépités nélkül ki is mondom. A baj nyilván a negatív vélemény nyilvánítással van. Mindenki kedves embernek tart, probálok mindenkinek eleget tenni, segiteni amiben tudok, érdeklödni,figyelemmel kísérni a másik dogait, adni... már-már szentnek érzem magam néha :) és örülök, őszintén hálás vagyok, ha cserébe más is kedves, jóindulatú velem. Mégis időnként valahogy túl nyersnek érzem a modorom... Ha van mondanivalóm, azt elmondom, csevegni viszont, nem igazán tudok, viszont sokszor kapom magamat azon, hogy túlragozok olyan dolgokat, amiket 2 tőmondatban is elmondhatnék.
Egyszerüen azt érzem, hogy nem jutok senkivel egyről a kettőre, és amikor azt gondolom valakiről, hogy esetleg barátság van alakulóban (tehát még azt sem mondhatom, hogy eröltetem, de félvállról sem veszem), akkor mintha 180 fokos fordulatot tenne az illető és kb szóba se akar állni velem.
Komolyan szörnyű embernek tartom már magam ez miatt. Nem tudom mi a baj és mit tehetnék ez ellen, de már kezdek besokallni és előre rettegni az újabb csalódástól. És persze nagyon egyedül is érzem magam, mivel nincs senki, akivel hasonló a gondolkodásunk és megoszthatnék jót és rosszat is. A régi barátok meg messze vannak már, mindenki éli a saját kis életét, el vannak foglalva a maguk dolgával, és még egy üzenetre sem képesek válaszolni... van aki 1 év után írt vissza, mintha csak elötte napi üzenetre válaszolna...a másik meg már 1,5 éve ráér találkozni-messzebb lakik.. az ilyeneket én nem tudom barátnak tekinteni...
Tényleg nem tudom mi van...
Szerintem ne érezd rosszul magadat emiatt. Én is ilyen voltam, vagyok és mindig is ilyen leszek. Egész életemben végigkísért az, hogy az emberek mindig kis butuskának és kis ártatlankának gondoltak, akire mindig lehet számítani, aki mindig kedves és segítőkész, mindezt azért, mert nem nyíltam meg azonnal másoknak és inkább csak mosolyogva szemléltem a környezetemet. Amikor pedig valaki számára megnyíltam és meglátták azt, amilyen valójában vagyok, akkor mindig a vége az lett, hogy én voltam az egoista, arrogáns és beképzelt. Újabban pedig az antiszociális.
Sokáig én számomra is elkeserítő volt, hogy nem találok olyat, aki nem menekül el tőlem azért, mert saját magamat adom és nem valamiféle álarcot és szerepet mutatok.
Én akkor kezdtem jól érezni magamat, amikor elfogadtam, hogy ez van és kész (persze ehhez kellett az is, hogy találtam egy olyan párt magamnak, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok).
Az emberek nagy része saját magának sem meri bevallani az igazi érzéseit és véleményeit, kisebbségi komplexust éreznek az egész világgal szemben és ezt pont azzal próbálják kompenzálni, hogy cseverésznek, sok "barátot" gyűjtenek maguk köré. Amikor valaki egy kicsit is másabb, akkor azt azonnal kirekesztik és rásütik az öntelt, arrogáns, beképzelt, vagy antiszociális bélyeget.
Ezzel nem kell foglalkozni. Ha baj az a világnak, a körülötted lévőknek, vagy a régi barátaidnak, hogy az vagy, aki, akkor viseljék el a következményét.
Hidd el, ha te is elfogadod ezt a tényt, akkor máris könnyebb lesz.
Ha a lelkednek jól esik, nyugodtan mondd ki, amit érzel, gondolsz. Fogadd el, hogy te is egy "antiszociális" példánya vagy a társadalomnak és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!