Akkor én most r***nc vagyok?

Üdv kérdező!

Gyerek voltál. Eleve amit a 24 éves srác tett, az bűncselekmény és pont, még akkor is ha gyerekként neked akkor ez jó ötletnek tűnt.

2xSü amúgy általában kedvelem amiket írsz és van ebben is némi igazság, még is azért ne túlozzunk már, hogy nem a srác a felelős, hanem egy 13 éves kislány akit egy tapasztalt fiatal férfi kidumált a bugyijából. Mondván a férfiaknak nehezebb megállni ? Ráadásul semmit nem tudunk a kérdezőről, lehet hogy 13 évesen megtévesztően idősebbnek, érett nőnek nézett ki, lehet hogy pont nem.

Egyszer egy társasággal megismerkedtünk két fiatal lánnyal, közülünk a legidősebb férfi és az egyik 13-14 éves lány között kezdett fortyogni a levegő. Mindkettőt úgy kellett ledumálni arról a hülyeségről, amit terveztek. A lányok hazamentek "Anyunak és apunak" boltja volt és a lányok meg tudták azt tenni, hogy este 8-9 óra környékén egyedül lementek a boltba kulccsal és bánatukban, ha már én voltam a gonosz khmm nem tudom mi, aki jól megakadályozta azt a csodálatos éjszakát, ami gyaníthatóan nyomott hagyott volna a lelkükben. Jól leitták magukat, aztán próbálkoztak még egy kört, hogy hátha összejön valami a többi sráccal. Nem jött össze, azért nem mert egyikünk észnél volt. Amikor a lányok már nem voltak józanok, egyedül a srácra volt esély hatni.

Azért itt felmerül a kérdés, hogy hogy tud egy 13-14 éves lány férfiakkal bulizgatni este 8-9 órakkor elmenni valahová és berúgni és utána még kb este 10-ig pasikat hívogatni? Én az általam elmesélt szituációban bizony azt láttam, hogy óriási a szülők felelőssége, az adott baráti társaság felelőssége és az az adott férfi felelőssége is, miközben a lányok ilyen fiatalon nagyon befolyásolhatóak.

Kérdező ami a te történeted illeti, még egyszer ismétlem, gyerek voltál, ez nem ment fel az alól amit tettél, gyerekként én is sok hülyeséget követtem el, ám felnőttként még is józanul tudtam viselkedni egy hasonló szituációban. Ne enged meg sem magadnak sem másnak azt, hogy egész életedre megbélyegezzen az, amit gyerekként tettél, főleg ha a mai fejeddel biztosan nem tennéd.

Minden esetre most már van erős indokod, legközelebb másként dönteni. Én biztos vagyok benne, hogy ettől nem vagy és nem leszel r***c, szerintem bölcsebb döntéseket hozol majd a jövőben 

Tetteinknek mindig van eredménye, még akkor is ha az eredmény erősen keserédes. Tiéd a lehetőség és a felelősség, hogy eldöntsd ez az eredmény kudarc vagy egy mindig nyomasztó emlék vagy egy eszköz arra, hogy a jövőben más életed legyen. Azt mondom, legyen ez egy eszköz az életedben, mintsem egy rohadó bomlasztó emlék a lelkedben.

Igen, csak az a helyzet, hogy itt van pár "bibi". Így kezdődik:

"Köszönöm annak, aki elolvassa, és nem ítél el! "

Felkiáltójel az agresszió jele.

Miért köszöni? Miért feltételezi, hogy nem ítélik el? Miért követeli szinte, hogy ne ítéljék el? Mert szerintem mindenkinek joga van hozzá. Hogy jön ő ahhoz, hogy megmondja másnak, hogy mit érezzen, hogyan gondolkozzon róla?

Eleve benne van ebben a mondatban minden...

Lerázza a felelősséget, mintha nem számítana.

Eleve azért írta csak le, mert "ki kell" írnia magából. De, ha már "elítélik" a gonosz tetteiért, azt már "nem lehet". Mert rá van kényszerítve az ember, hogy "ne tegye".

És, hogy miért is vagy irígy kérdező? Elmondom: aki MÁSÉRA pályázik az MINDIG irigy.................

Ugyanígy a műmellesek akik MÁSÉRA pályáznak egyszerűen elirigylik más mellét.

Ezért.

Márpedig az ilyen ember a legalja. Gonosz, irigy, áskálódik, rosszindulat. Soroljam?

@Schrödinger macskája > 2xSü amúgy általában kedvelem amiket írsz és van ebben is némi igazság, még is azért ne túlozzunk már, hogy nem a srác a felelős, hanem egy 13 éves kislány akit egy tapasztalt fiatal férfi kidumált a bugyijából…

No igen. Ennek a kritikának részlegesen helyt kell, hogy adjak. Annyiból nem, hogy a kérdező most már 17 éves, és bár érez szégyenérzetet, nem tudom, hogy ez mennyire mély belátásból fakad, mert itt-ott úgy fogalmaz, mintha még ma is részben természetesnek venné, csak éppen eltitkolandónak (mintha nem értené, hogy eltitkolandó, csak látja, hogy az). 17 évesen pedig valahogy azzal az önkritikával kellene visszaemlékeznie, hogy ott ő hozott egy döntést. Lehet, hogy a neveltetés hiányossága miatt, vagy nem tudom mi miatt ott és akkor ő talán kevésbé volt hibáztatható, de mai fejjel ezt hibának kellene látnia, megérteni, hogy miért volt az. Oké, nem kell, hogy ez frusztrálja őt, de dolga biztos, hogy kell legyen vele így négy év után is.

Mert különbség van abban, hogy valaki elfogadja a társadalmi normákat, és aközött, hogy valóban be is látja azoknak a szükségességét, a felrúgásának a következményeit. Mert van az az ember, aki azért nem bliccel a buszon, mert tart a szankcióktól. Ő elfogadja a játékszabályokat, de nem érti a jelentőségüket. Van aki meg etikai okok miatt, mély belátásból nem teszi, mert tudja, hogy ezzel nem a közlekedési vállalatot lopja meg – a vállalat maximum emeli a buszjegyek, bérletek árát –, hanem az utastársait, többek között azokat az ismerőseit, akik megveszik a buszjegyet, bérletet.

> Milyen alapon mondod hogy gonosz vagyok?

Nem biztos, hogy a legmegfelelőbb szót találta meg a válaszoló, mindenesetre…

> A történetem írtam le, SEMMI DE SEMMI mást nem tudsz rólam.

Az meg úgy hangzott, hogy: „megismertem egy barátnőm pasiját, ő csak 1 évvel volt idősebb nálam, egy rendezvényen találkoztunk, ott csak fogdosás volt meg elcsattant egy csók. Pár hónappal később megbeszéltük hogy átmegyek hozzá aztán ott megtörtént aminek meg kellett. (Még meg volt a barátnője, igen, tudtam róla).”

Ez meg ugye erősen etikátlan, erkölcstelen. Mást nem is kell tudnunk rólad, pusztán ebből a leírásból meg lehet ítélni a helyzetet. Ugye a tízparancsolatban is benne van, a katolikusoknál az, hogy „9. Felebarátod házastársát ne kívánd!”, illetve az evangélikusoknál az, hogy „10. Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!”, de többi keresztény és zsidó tízparancsolat is tartalmazza ezt. A hét fő bűnből rögtön kettőt is érint, a bujaságot és egy kicsit az irigységét. (Más házastársát kívánni mohóság, illetve egoizmus, amiknek a gyökere alapvetően mégis csak az irigységben van, arra való vágy, hogy valamit birtokolj, amit más birtokol, és te nem birtokolhatsz.)

Tegyük hozzá, hogy házastársról ír a tízparancsolat, mert abban a korban természetes volt, hogy házasságkötés előtt nem volt szexualitás. Ennek megfelelően értelmezendő át a mai korban ez a parancsolat, kiterjesztve a párkapcsolatra is.

Oké, Istenben hinni az meggyőződés kérdése. De ateista szemmel nézve is a tízparancsolat alapvetően a normális társadalmi rend alapkritériumait, alapvető etikai normákat ír le, amelyek felrúgása közösségromboló hatású.

Az is oké, hogy a srác valószínű, ha nem veled, akkor mással lett volna hűtlen a barátnőjéhez, de hogy egy másik vallás által ihletett szólással éljek: „Óvakodj attól, hogy a karma eszközévé válj!”

Még egy ismeretlen párkapcsolatába bekavarni harmadik félként, az is erősen etikátlan. De itt nem egy ismeretlenről van szó, hanem egy barátodról. Ennek a szónak pedig tartalmának kell lennie. Egy kis szexért félredobtad minden aggályodat, hogy esetleg ez érzelmileg hogyan fogja érinteni a barátnődet, ha tudomást szerez róla. Hangsúlyozom, a barátnődet, és nem egy idegent. Nem tudom érzed-e ennek az erősen etikátlan jellegét. A gonosz, esetleg a bűnős jelzők talán kicsit ódivatúnak, vagy első blikkre túlzónak hatnak, de van ezen jelzők használatának is jogossága, maximum kicsit furán hat a mai korban.

Hogy enyhítsek ezen válasz élén, mindenkinek vannak erkölcsi, etikai hibái, hiányosságai. Nekem is van számtalan. De nem háborodok fel azon, ha ennek egy apropóján keresztül más is megfogalmazza ezt a véleményt, mert teljesen jogosan teszi. És hiába formáltam, csiszoltam mondjuk az elmúlt 10 évben a világképemet, az erkölcsi értékrendemet, ezen hibák magja továbbra is bennem van, akkor is, ha történetesen már nem követem el őket. De ehhez az kell, hogy nem féljek ezzel szembenézni, ne tagadjam a hiba súlyosságát, és ennek tükrében acélozzam meg újra és újra azt az akaratomat, hogy ennek a hibának a magját nem engedem kicsírázni újra.

> A kérdés sem ez volt.

Nézzük, mi volt a kérdés: „Akkor én most r***nc vagyok?”

Ez még csak nem is értékítélet, pusztán definíció kérdése.

„Magát kihívóan kellető nő, aki könnyen kapható egy felelőtlen nemi kapcsolatra.”

Legalább félig illik a történeteidre ez a definíció.

„Nemileg erkölcstelen nő, aki becstelen, kicsapongó, buja életű személy; k**va.”

Itt is van pár jelző, ami úgy tűnik, megállja a helyét.

„A »R***nc« egy olyan nő személy aki nem kér pénzt a szolgáltatásaiért, mert élvezettel teszi amit tesz, ez esetben ingyen szeretkezik férfiakkal olyan módon, hogy másnap megbánás nélkül megy a következőhöz.”

Hát a történeteidből egy ilyen jellegű kép rajzolódik ki.