Más is van aki elkezdte érezni, hogy egyszerűen kell valami amitől az életben szárnyalunk, különben semmi értelme?

Az öröm és boldogság nem egy fenntartható állapot, ezért nem is lehet helyes cél. Persze nem csodálom, ha a mai élménycentrikus világban az emberek többsége ettől remél valamiféle elégedettséget.

Az igazság az, hogy nem a boldogságot kell keresni, nem az élményeket, hanem az elégedettséget, hasznosságot. A boldogság elkerülhetetlen persze, de a boldogság nem más, mint az ember állapotának a változása. Ha ez a változás állandósul – állandó boldogság –, akkor ez a helyzet is unalmassá, megszokottá válik. Például aki rákap a shopingolásra, az pont ezt az élményt kapja meg, hogy minden nap lesz valami új ruhája, kütyüje, de egy idő után ez a helyzet maga megszokottá válik, és ez már nem nyújt valódi kielégülést, örömöt.

Valami olyan célt kell keresni, ami emberhez méltó cél. Hogy mi ez, arra neked kell rálelni. Meg kell nézni, hogy mik azok a képességek, amikkel rendelkezel, mi az a tevékenység, amit önmagáért csinálsz. Ha nyernél a lottón, akkor mit csinálnál? Oké, kibuliznád magad, pár hónap után abból is menekülnél. Oké, világot látsz, körbekerülöd a Földet háromszor. Oké, veszel házat, autót, nyaralót, akármit. De utána mi az, amit igazán csinálni szeretnél? Amit nem pénzért csinálsz. Amint nem azért csinálsz, mert szükséges, muszáj. Amit nem a „holnapi lekvárért” csinálsz (azaz azért, mert a későbbiekben hasznos, szükséges, praktikus lesz).

Nekem jó ideig a néptánc volt az egyik ilyen életcél. A másik az informatika, ami jelenleg a szakmám is, így szerencsém van, hiszen igazából a hobbimat űzöm egész nap, csak kapok érte fizetést is.

Amúgy az igazán jó életcélok onnan ismerhetőek fel, hogy tulajdonképpen soha nem lehet az adott célt elérni, de mindig lehet közelebb és közelebb kerülni hozzá. Néptáncosként sem mondhatod soha, hogy kész, megtanultál minden táncot. Informatikusként sem tudod azt mondani, hogy kész, megtanultál mindent a számítógépről, megtanultad az összes programozási nyelvet.

A másik, amiről felismerhető egy jó életcél, hogy a legnehezebb helyzetekben is szívesen csinálod, alkalmasint a problémáidból el tudsz menekülni az életcélodon való munkálkodásba. A cél átsegít minden nehézségen, a legreménytelenebb, legkilátástalanabb helyzetben is ad egy vezérfonalat, amit követni tudsz, akkor is, ha nem látod merre visz, de akarod követni. De a legboldogabb, legderűsebb pillanatokban is tudsz rajta munkálkodni.

Persze ehhez ismerned kell mélyen önmagadat, hogy mik a te skilljeid. Ehhez kell megtalálni a megfelelő tevékenységet, és kitartani mellette, akkor is ha kudarcok érnek, ha nem sikerül valami se elsőre, se másodszorra, se tizedszerre.