Romokba dönt egy zenekar és az egyik zenészük! Ez normális? Mit tegyek?

Tudom, fura kérdés.

Május végén ismertem meg a mostani kedvenc zenekaromat. Egy hét múlva nagyon megszerettem őket, annyira, hogy rengeteget gondolok rájuk. (Ennek valószínűleg köze lehet ahhoz, hogy Asperger-szindrómás vagyok, de ez egy másik történet.) Ezzel együtt szerelmes lettem az egyik zenészbe. Csak újabban, olyan 2016 végén előjött az a problémám, hogy ha nagyon szeretek valamit, akkor kényszergondolatokkal társul, ami pedig abból áll nálam, hogy egyszerűen azon gondolkozom, hogy szeretem-e az adott valamit, avagy sem. (Volt már ilyen egy történelmi témával és egy másik zenekarral is.) Ennek semmi értelme, mégse tudom sehogy leállítani, csak csökkenteni, de az is nehezen sikerül. Holott szeretem, és szeretni is akarom. Ez az egyik dolog, ami miatt azt tudom mondani, hogy ez a zenekar, azzal együtt, hogy rengeteget segített, romokba dönt.

A másik az, hogy ugye szerelmes lettem a zenekar egyik zenészébe, írtam is neki (a számaik által ihletett verseket küldtem), egy hét késéssel válaszolt, de azt is a barátnőm közbenjárására, majd egy önsajnáltató üzenettel elrontottam a beszélgetésünket. Persze nem szándékosan. Azóta megtudtam, hogy barátnője van. Erre másnap mit csináltam? Ahelyett hogy elfelejtettem volna? Írtam neki, megint küldtem neki két népdalihletésű verset. Látta, de nem írt vissza. Erre csináltam egy verses Instagram-oldalt, ahol elfogadta a követési kérésemet, de nem követett vissza. Persze tudom, hogy nagyon elfoglalt, mivel két együttest visz egyszerre, meg barátnője is van, de azért néha-néha szeretném… hogy is mondjam? Szeretnék jóban lenni velük. Mármint a zenekarral. Ami 7-10 év korkülönbségekkel egyenlő a lehetetlennel. Persze az egyik barátnőmnek sikerült 13 évesen dalszöveget írni közösen egy k-pop együttes két tagjával, ez meg egy magyar zenekar, de én olyan szerencsétlen vagyok emberi kapcsolatok terén, hogy nekem ez se sikerülne.

A fent említett pár dolog miatt néha van, hogy egy-egy szám közben elsírom magam, és nincs is kedvem hallgatni a zenéjüket, pedig szeretem és szeretni akarom a zenekart. Már most előre tervezgetem, hogy ha megyek a koncertjükre, és lesz az a bizonyos megzenésített Radnóti-vers, én végig fogom bőgni. (Az az egyik legszebb számuk.) Nem tudom, hogy lehetséges, hogy miközben szeretem, egyszerűen romokba dönt. Mit tehetnék? Előre is köszönöm, ha tudtok segíteni.