Nem tök lehangoló, hogy egyszer meghalunk?

Döntsd el te.

Szerencsére senki sem kényszerít és nem vár téged tüzes vassal.

Ha úgy döntesz, akkor élvezheted is az életet... vagy utálhatod, ha az neked jobb. Ahogy neked tetszik.

Ne már, ezt miért kellett elolvasnom?

Most tökre lehangolódtam. Azt hittem örökre élni fogok:(

háála istennek vagy minek hogy vége lesz ennek egyszer

nekem az lenne a lehangoló ha ez állandósulna és mindenre emlékeznénk

az maga lenne a pokol

Ha szerinted ennyi embernek lenni, az inkább a lehangoló.

Felesleges bármilyen filozófiába belemenni, ami téged illet. Egész határozott lehetsz, talán tapasztaltad is, hogy milyen meghalni.

Viszont lehet ez ellen tenni, amihez nem kell más mint egy másfajta gondolkodás, szeretet, és emberek, akiknek az emlékezetében tovább élhetsz. A döntés pedig a kezedben.

Miért lenne lehangoló a halál? Egyáltalán miért kell gondolni a halálra?

Nyilván az élet rendje az, hogy egyszer mindenkinek el jön az ideje, hogy el kell költöznie valahova máshova, egy távoli helyre. Ez ellen rövid ideig persze lehet védekezni, de ha egy burokban éled le az életedet, akkor sose leszel boldog.

Honnan jön a boldogság? Legegyszerűbben boldogsághoz élmények által juthat az ember. Élményeket szerezni nem lehet úgy, ha egy burokban élsz... Vagyis lehet, csak sokkal nehezebb, és egyáltalán nem lesznek olyanok, mintha ott, személyesen az adott pillanatban éled meg a dolgokat.

Ha burokban élsz, nem feltétlen leszel boldog. A boldogsághoz viszont élni kell. Ha élni akarsz, a burokból ki kell mozdulnod. Ha eljön a pillanat, amikor menni kell, biztos örülnél annak, hogy nem élted meg a fontos pillanatokat? Na inkább ezt nevezném lehangolónak, nem pedig a halált.