Mit csináljak? Undorodom magamtól. Nagyon el vagyok keseredve.

Undorodom az egész testemtől. Úgy érzem korlátoz mindenben.

Az alakommal nincs problémám, sokkal inkább az arcommal. Sosem érzem magam jól, komfortosan, szinte képtelen vagyok az emberekkel beszélgetni is, nem hogy kapcsolatokat kialakítani. Nem bírok rájuk nézni, szégyellem magam. Mikor hozzám szólnak, legszívesebben elsüllyednék csak ne kelljen nekik válaszolnom, mert kellemetlenül érzem magam.

Mindig sminkelek, próbálok divatosan öltözködni hogy ezt kompenzáljam, de ez rajtam és a közérzetemen nem nagyon segít. Mindig szorongok mikor emberek közé kell mennem. Úgy érzem kevesebb vagyok, nem érek annyit mint mások. Úgy érzem nekem nem adatott meg az, ami másoknak igen. Teljesen egyedül érzem magam, mintha nem is lennék a társadalom része és a világot csak kívülállóként szemlélném. A kortársaim élik az életüket, eljárogatnak, élményeket szereznek. Én pedig itthon kuksolok egész nap, nem szól hozzám senki. Szívesen nyitnék az emberek felé, de egyrészt nem tudom hogyan kell, másrészt pedig korlátoz az undor és az utálat amit saját magam iránt érzek.

Mit tegyek? Már régóta megy ez, nem tudom mit csináljak. Nagyon sokat sírok ezek miatt, tényleg nem tudom hogy tudnám rendbe tenni magam, és nem szégyenkezni minden egyes alkalommal mikor rákényszerülök hogy valakivel beszéljek vagy csak felé fordítsam a fejem.