Egy ellenállást kell megmérnem multiméter és tápegység segítségével. Először csak a multiméterrel kell a folytonosságot és az ellenállást; majd a tápegység segítségével a feszültséget és áramerősséget. Valaki letudná írni; hogy mikor ?

„Először csak a multiméterrel kell a folytonosságot és az ellenállást”

A multiméterhez csatlakoztatod az ellenállást, rá van írva, hogy hova kell csatlakoztatni. Ellenállásmérésre állítod. Először állítsd a legnagyobb méréshatárra, majd addig csökkentsd a méréshatárt, amíg jól kiértékelhető értéket kapsz. Vagy kezdheted a legkisebb méréshatárral is, ekkor addig növeled a méréshatárt amíg jól kiértékelhető értéket kapsz. Ha mutat valamekkora ellenállást, az egyben a „folytonosságot” is jelenti, vagyis azt, hogy nem szakadt az ellenállás.

„majd a tápegység segítségével a feszültséget és áramerősséget”

Az ellenállást rákötöd a tápegységre. A multimétert feszültségmérésre állítod és megméred a tápegység feszültségét, ekkor a műszert és az ellenállást párhuzamosan kell kapcsolni. Utána a műszert árammérésre állítod és sorosan kapcsolod az ellenállással. Így kapcsolod rá a tápegységre, vagyis a tápegység egyik pontjához az ellenállás egyik végét, az ellenállás másik végéhez a műszer egyik csatlakozóját, a műszer másik csatlakozóját a tápegység másik pontjához. A mért feszültség és áram hányadosa adja az ellenállást.

Azért ügyelni kell néhány dologra. Ha az ellenállásra túl nagy feszültséget kapcsolsz, akkor az túlterhelődhet és leéghet. A műszer beállításánál figyelni kell a méréshatárok helyes megválasztására. Ha előzetesen multiméterrel megméred az ellenállást és ismered az ellenállás terhelhetőségét, akkor már könnyen megválasztható a tápegységen beállítandó feszültség és a műszer méréshatárai.

Azt, hogy a mA-es vagy a 10 A-es csatlakozót kell használni attól függ, hogy mekkora a várható áram nagysága. Biztonság kedvéért kezdheted úgy, hogy a 10 A-es csatlakozót használod, aztán, ha túl kicsi áram ahhoz, hogy pontosan megmérd, akkor válaszd a kisebb méréshatár valamelyikét. Általánosságban is ismeretlen nagyságú feszültség és áram mérésénél célszerű először a legnagyobb méréshatárt választani, majd fokozatosan csökkenteni, addig, amíg jól kiértékelhető a mérési eredmény. Például van egy 100 Ω-os, 1 W terhelhetőségű ellenállásod. Erre a maximálisan rákapcsolható feszültség, hogy ne terheld túl:

Umax=√(P·R)=√(1·100)=10 V

Ebből látható, hogy nem lehet gondolkodás nélkül akármekkora feszültséget rákapcsolni egy ellenállásra.

Célszerű valamennyivel kisebb feszültséggel mérni, például 5 V-tal, akkor a rajta folyó áram:

I=U/R=5/100=0,05 A=50 mA

Ebben az esetben a műszert feszültségméréskor 20 V méréshatárra állítod, áramméréskor pedig 200 mA-re, általában ilyen értékek szoktak lenni a műszereken. Az a lényeg, hogy 5 V-nál és 50 mA-nél a következő nagyobb méréshatárra állítsd. Az sem jó, ha túl nagy méréshatárt választasz, mert akkor pontatlanabb lesz a mérés. Régi, mutatós műszereknél még a polaritásra is figyelni kellett. A mért értékekből az ellenállás: R=U/I. Viszont minden műszer bizonyos hibával mér, ezenkívül feszültségméréskor a műszer belső ellenállása nagy, de nem végtelen, áramméréskor pedig nullánál nagyobb a belső ellenállása. Ezek mérési hibákhoz vezetnek. Ezért a névlegesen 100 Ω-os ellenállás esetén feszültség és áramméréssel, majd az adatokból kiszámolva szinte biztos, hogy nem pontosan 100 Ω-t kapsz eredményül. Ezenkívül az ellenállások is bizonyos tűréssel készülnek, vagyis a 100 Ω-os ellenállás valószínűleg már eleve nem pontosan 100 Ω-os. Például, ha 5% a tűrése, akkor az értéke 95…105 Ω között lehet.