Hogyan tudom elindítani a fotós karrierem?

ez az "Abszolút nem célom túl drága képeket csinálni." attitűd pontosan az, ami miatt a legtöbb hozzáértő és jó fotós rossz üzletember és ami miatt felkopik az álluk és egy csomó szívással teli kudarcba fulladt fotós karrier után megutálják még a fotózást is és inkább elmennek valami totál mást csinálni, amiből meg is tudnak élni.

ez egy rémes magyar beidegződés, hogy jajj, nem merem megkérni a munkám árát, mert fú mit fognak szólni hozzá, ha sokat kérek - meg persze az is, hogy mindent fitymálunk, hogy jajj milyen drága.

pesze érthető is valahol, mert rosszul áll a magyar gazdaság, alacsonyak a fizetések, nem alakult ki rendes piacgazdaság, nincs vállalkozási és kereskedelmi kultúra, stb.

viszont ettől még mi fotósok drágábban vásároljuk az eszközeinket, mint bárhol a világon, magasabb adót fizetünk a megvásárolt termékek és a saját fizetésünk után is, mint bárhol máshol a világon és ezeket a költségeket ki kell valahogyan gazdálkodnunk a munkánkból. ami azt jelenti, hogy a megrendelőkkel kell kifizettetnünk.

attól, hogy az embereknek kevés pénze van (és akinek több pénze van, az is keveset szán fotózásra), a gazdasági matek nem változik. a fényképezőgép drága, az objektívek drágák, a memóriakártyák, számítógép, szoftverek, háttértárak, áram, lakhatás, fűtés, üzemanyag, stb. minden drága, amit a fotózáshoz használsz és minél többet használod őket, annál hamarabb fognak tönkremenni, annál gyakrabban kell majd javíttatni, cserélni. ha másoknak fotózol, akkor mások miatt fog jobban amortizálódni a felszerelésed és saját magadtól, meg a családodtól, vagy épp a jövődtől veszed el a szabadidődet is, hogy másoknak fotózásra fordítsd, ahelyett, hogy bármi más, jobban jövedelmező szakmát tanulnál helyette magadnak, vagy csak egyszerűen együtt lennél a szeretteiddel, kikapcsolódnál. ezt mind ki kell termelned a fotózásból ahhoz, hogy ne legyen veszteséges, hogy fotózol.

ha csak fotózásból élsz, akkor minden megélhetésed, az életed összes költségét a fotós munkádból kell kitermelned. ha van a fotózás mellett másik munkád is, akkor könnyebben összejön hó végére az összbevétel, amire szükséged van a megélhetéshez.

de ha a fotózás csak mellékes kereseted, akkor sem célszerű a végtelenségig a főállásod bevételéből finanszíroznod, hogy másoknak olcsóbban fotózhass, mert az még mindig nem nyereséges működés, hanem önámítás. elhiteti veled, hogy egész jól megy üzletileg a fotózás, miközben a fotózással tisztán veszteséget termelsz és üzletileg életképtelen vagy, mert a másik munkádból kell eltartanod a munkának képzelt hobbidat - azzal meg még rombolod is a piacot, ha alá árazol másoknak és ezzel előlük veszed el a munkát, amiből még csak hasznod sincsen, csak illúzióid...

ráadásul ahogy már korábban is írtam, azzal sem használsz magadnak, hogy alacsony árakkal szerzel magadnak ügyfeleket, mert lehet, hogy marha sok ügyfeled és munkád lesz emiatt. csakhogy amikor veszteséggel dolgozol, akkor a sok munka vesztesége összeadódva is csak veszteség marad. ez ideig-óráig akár még lehet üzleti stratégia is. de ha nincsen szikla szilárd és működő terved, hogyan tudod a veszteséget behozni és nyereségbe fordítani, akkor csak szórod ki a pénzt az ablakon értelmetlenül. akiknek a munkád csak ingyen/olcsón kell, azok később sem fognak többet, jobban fizetni érte. sőt becsülni sem fogják a munkádat és téged sem, hiszen nem értéket adsz nekik, hanem csak olcsó/ingyen tömegterméket.

a fotózás melletti főállásodból azt finanszírozd, hogy ne az éhhalál és munkanélküliség legyen az alternatívája, hogy megkapsz-e egy fotós munkát. hogy megengedhesd magadnak, hogy nemet mondj egy munkára, ha nem fizet eleget, mert nem vagy rászorulva hogy akár aprópénzért is elmenj fotózni.

azt finanszírozd a nem fotós főállásodból, hogy ne kelljen alacsony áron fotóznod és ne azért fotóztassanak veled, mert olcsóbban adod a munkád másoknál (amivel mindenki más is próbál versenyezni), hanem azért akarjon veled dolgozni, mert a TE munkád és minőséged kell neki, TÉGED akar, mert TE annyira jó vagy neki és nem csak az alacsony árcédulát választja, amivel mellesleg téged is választ, de csak az árad érdekli, te már nem.

az, hogy te másból élsz meg és a fotózás csak mellékes, nem szabad, hogy azt jelentse, hogy így már ingyen/olcsón fotózhatsz másoknak. ez neked sem fogja így megérni és ugyanoda fogsz vele eljutni, mintha a csak fotózásból nem tudnál megélni. csak így kevésbé szembesülsz a piaci realitásokkal és lassabban fogod fel, hogy valójában a fotózással csak veszteséget termelsz. hiszen a fotós vállalkozásod veszteségeit elrejti előled a főállásodból a fotózásba átpumpálható pénzed. nem fáj annyira, hogy a fotózásból nincs rendes bevételed és mivel nem fáj annyira, felfognod is nehezebb lesz, hogy ez lényegében nem siker, hanem kudarc.

viszont ezzel hozzájárulsz, hogy más fotósoknak is még nehezebb legyen megélniük és ahhoz is, hogy neked is még nehezebb legyen majd később megélni a fotózásból. löksz vele még egyet a szakadék szélén billegő fotós szakmán a totális értéktelenségbe zuhanás felé. persze ezzel nem vagy egyedül. rengeteg üzletileg életképtelen fotós van, akik akár régóta és nagyon jól is fotózhatnak, csak a pénzügyekhez, gazdasághoz és vállalkozáshoz bénák. de azzal, hogy te is csak egyel több leszel a kudarcra ítélt próbálkozók közül, se neked, se a fotózásnak, se a világnak nem lesz semmivel jobb.

hogy ne csak rémképeket fogalmazzak meg, jöjjön a konkrét válasz a kérdésedre: "Hogyan tudom elindítani a fotós karrierem?" - persze ez nem egy konkrét üzleti terv, nem minden részletre kiterjedő tökéletes leírás, csak gondolatébresztés, hogy mikkel és hogyan érdemes számolni.

legyen egy minél jobban fizető főállásod, amiből jól megélsz és megengedheted magadnak, hogy azt fotózz mellette, amit te szeretnél. élvezd a fotózást, készíts minél jobb képeket MAGADNAK. használd saját örömödre, saját hasznodra, de ingyen és olcsón senkinek ne add oda a képeidet semmilyen célra, mert az ingyen és olcsón kapott képeket senki nem értékeli semmire, neked meg nincs semmi hasznod belőle, ha nem fizetnek érte annyit, amennyi neked megéri.

a főállásod biztosítja a megélhetést és megengedi, hogy csak annak fotózz, akinek te akarsz és annyiért, amennyiért neked megéri. aki ezt nem akarja megfizetni, annak megengedheted, hogy nemet mondj. tekints magadra művészként (mert az vagy!), akinek a művészetét, látásmódját, képességeit kell megfizetni, nem a kiszállási díját, meg a munkával töltött óradíját. akit érdekel a művészeted, az meg fogja fizetni. akit nem érdekel, azzal meg minek alkudozz?

kezdj el gazdasági, vállalkozási alapokkal ismerkedni. hogy működik a gazdaság, hogy működik egy vállalkozás, hogyan is kell a pénzügyeket kezelni.

a jó ár nagyon relatív. nem fogom megmondani, hogy mennyit kell elkérned, sőt azt sem, hogy mi az olcsó, mi a drága. ezeket neked kell kiszámolnod és simán lehet, hogy még akkor is alá fogsz igérni mindenki másnak, amikor te már azt hiszed, hogy extrém drágán dolgozol. de a túlzott szerénység legalább olyan veszedelmes az üzleti életben, mint a túlzott pénzéhség.

ülj le egy papír vagy Excell tábla mellé és kezdd el összeszámolni a költségeidet. mennyi pénzből tudsz JÓL, kényelmesen megélni egy hónapban? nem amiből még épp nem halsz éhen, nem amiből még épp kijössz, ha nagyon spórolsz. kényelmesen számolj és lehetőség szerint biztonsági ráhagyásokkal, hogy akkor se történjen katasztrófa, ha jön valami váratlan kiadás, mert beázik a lakás, betörik egy ablak, stb! mennyit akarsz keresni ahhoz, hogy azt mondd, jól élsz?

ha akarsz autót, lakást, tévét, kaját, ruhát, bármit venni, akkor azzal is számolj, mert azokat is mind a keresetedből kell megvenned, így tervezned kell vele, hogy ki akarod termelni. amid már megvan, tehát megvenned nem kell, de használni fogod a munkádhoz, azoknak az árát is ki kell termelned, mert a privát kasszádból ezeknek az értékét beteszed a vállalkozásba. elveszed a családodtól, magadtól és a munkádba fekteted, így azt valamikor vissza is kell termelned, hogy vissza tudd adni a családnak és magadnak.

számolj azzal is, hogy mennyibe kerül a fotó felszerelésed, számítógép, amin feldolgozod a képeket, közlekedés, egyebek. minden költséggel számolj, ami a munkához szükséges. aztán ezeket a költségeket oszd le, hogy mennyi idő alatt kell őket kitermelni. nyilván, ha autót/lakást/telket/yachtot akarsz venni, akkor annak a kitermelését hosszabb időre kell beütemmezned. a fotó felszereléssel, számítógéppel viszont legfeljebb néhány éves megtérülést kell számolnod, mert kb. ennyi időnként kénytelen vagy cserélni őket, mert elavulnak, meghibásodnak. a javítási költségekkel is érdemes számolni. nem csak a felszerelés esetén, hanem autónál, lakásnál, szemüvegnél, ruháknál, mindennél. ezeket a költségeket mindet ki kell valahogyan termelned, hiszen ki kell őket fizetned. az állandó havi költségeket pedig ugye havi szinten ki kell termelned, mert az adókat, járulékokat, rezsit azokban a hónapokban is be kell fizetned, amikor nincs semmi bevételed. ha előre tervezhető, hogy bizonyos időszakokban több munkád lesz, míg más időszakokban kevesebb (pl. télen kevesebb esküvő van, mint tavasszal és nyáron - járvány idején meg pláne nem nagyon lehetnek ilyen munkák), akkor bizony azzal is tervezned kell, hogy a passzívabb időszakokban jelentkező fix költségeket az aktívabb időszakokban termeld ki és tartalékolni tudj a passzív időszak túlélésére, mert ugye enni akkor is kell, amikor tudod, hogy nem lesz munka.

ha már megvan, hogy mennyit tudsz dolgozni, akkor ezzel oszd le, hogy mennyi bevételt kellene kitermelned és nagyjából meg is van, hogy mennyiért kéne dolgoznod ahhoz, hogy sikerüljön üzletileg rentábilisen működtetni a vállalkozásodat.

lehet ezt persze kisebb nagyobb mértékben korrigálni különféle tényezőkkel. pl. természetes, hogy egy frissen indult vállalkozás eleinte kevesebb bevételt (illetve inkább csak veszteséget) termel, mint egy már befutott, jól működő cég. viszont ezekkel a kezdetben felhalmozott veszteségekkel is számolni kell és előre megtervezni, hogy mikor, hogyan tudod majd kitermelni őket. mert ha van rá terved, hogy milyen ütemben kell növekednie a bevételednek, akkor ellenőrizni tudod, hogy a tervek szerint alakul-e a növekedésed, vagy hogy mennyire vagy elmaradva a tervtől. ha még csak terved sincs és nem is követed a növekedést, akkor azt sem tudod, hogy van-e növekedés, beláthatatlanná válik, hogy sikerül-e valaha nyereségessé tenni a vállalkozást és könnyebben ér egyszer csak meglepetésként, hogy ez az egész vállalkozás csak viszi a pénzt és soha nem fog megtérülni.

ugyanilyen tervezendő tényező a betegállomány és a szabadság is, amit nagyon sok vállalkozó elfelejt betervezni. sokan panaszkodnak (nem csak fotós vállalkozók), hogy bezzeg az alkalmazottnak van szabadsága, betegállománya, míg a vállalkozónak nincs. ez ebben a formában nem igaz. a főállású alkalmazottnak a betegállományát és szabadságát a munka törvénykönyve garantálja, de a munkahelyének kell kitermelnie rá a pénzt - akkor, amikor a dolgozó épp dolgozik és nem betegállományon vagy szabadságon van. azt a pénzt is, amit a dolgozónak kifizet a betegállomány/szabadság alatt, meg azt a pénzt is, amit a dolgozó betegállománya/szabadsága alatt elkölt arra, hogy valaki más elvégezze a hiányzó dolgozó munkáját, mert ugye nem túl reális, hogy addig megáll a cégnek az a funkciója. a vállalkozónak ugyanúgy van betegállománya és szabadsága, csak mivel ő a saját maga főnöke, így önmagának kell ezeket a költségeket is kitermelnie. hogy ezt a legtöbb vállalkozó inkább megspórolja saját magán és szabadság/betegállomány nélkül próbál dolgozni, csupán egy hibás üzleti döntés - ami általában csúnyán vissza is üt egy idő után, mikor már évek óta szabadság és pihenés nélkül húzod az igát, meg betegen is dolgozol, mert "nem engedheted meg magadnak", hogy beteg legyél...

ha a fotózás csak mellékes, akkor persze érdemes külön választani a fotózáshoz használt dolgaid költségeit (fényképezőgép, számítógép, stúdió, stb. és ezek karbantartása, javítása, cseréje), meg a normál megélhetésed (étel, ruhák, lakás, rezsi, hitelek, megtakarítások, stb.) persze valamilyen arányban érdemes a megélhetési költségeknek is megjelenni a másodállásként űzött fotózásban is. talán leginkább időarányosan érdemes számolni. ha mondjuk az időd 2/3-ában a főállásoddal foglalkozol, 1/3-ában a fotózással, akkor a megélhetési költségek 2/3-át kéne a főállásodnak kitermelni, a maradék 1/3-ot viszont a fotózásnak.

aztán, ha már tudod, hogy mennyi az a pénz, amit egy hónapban ki KELL termelned az életviteled biztosításához és leosztottad, hogy ebből mennyit kell a fotózásból összehozni, akkor azt oszd le azzal, hogy mennyi időt tudsz reálisan fotózással tölteni, hiszen ha egy nap csak egy óra szabadidőd van, akkor még ha megveszel se tudsz ennél több időt munkával tölteni. itt persze bonyolítja a matekot, hogy aligha fog tisztán kijönni az időd. ha csak nem nagyon szorosan beosztva egymást érik a fotózások futószalagon, aligha tudod az időd tökéletesen kitölteni. azért sem, mert ez fizikailag lehetetlen. még ha egymásnak adják is a kilincset az ügyfelek, akkor is van idővesztesége az átállásnak, míg egyik ügyféllel végzel, a másikkal elkezdesz foglalkozni. ha nem fix helyen dolgozol egy stúdióban, ahova mindenki hozzád jön, akkor még nagyobb az átállási idő, hiszen a cuccod elpakolni, kipakolni, összerakni, beállítani, a helyszínek között mozgatni, meg egyebeket kell. na meg egy csomó időt rá kell hagyni arra is, hogy az egyes fotózásokat leegyezteted, leszervezed, időpontokat egyeztetsz, szerződésekkel, engedélyekkel, egyéb adminisztrációval foglalkozol, kidolgozod a logisztikát, számlákat írsz, könyvelsz, adóbevallást írsz, banki ügyeket intézel, kintlévőségeket hajtasz be, reklámokat szervezel, hirdetéseket csinálsz, marketing kutatásokat végzel, hogy mit hogyan érdemes hirdetni, elemzed az eredményeid és újragondolod a stratégiáidat, stb. na ezeket mind ki kell vonni a rendelkezésre álló idődből és utána megbecsülni, mennyi is az az idő, amit reálisan tényleges fotózási munkával tudsz tölteni és kiszámolni, hogy reálisan mennyi fotós munkát vagy képes elvégezni egy hónapban. itt persze azt is érdemes figyelembe venni, hogy neked hiába van x darab ténylegesen elvégezhető fotózásra időd, ha nem tudod mindegyik fotózást eladni, akkor abból nem lesz bevételed. szóval itt egy újabb pesszimista kerekítéssel érdemes számolni, hiszen még nagyon befutott fotósként se valószínű, hogy tudsz 100% időkihasználtsággal dolgozni, mert még ha nagyon sokan akarnak is veled fotóztatni, akkor is lesznek időpont módosítások, betegség és egyebek miatti lemondások, amiket már nem biztos, hogy tudsz időben pótolni másokkal a túljelentkezésből. erre például érdemes lemondási díjat alkalmazni, hogy aki átszervezhetetlenül későn mondja le, annak akkor is ki kell fizetnie, ha nem jön el - vagy oldja meg ő, hogy ki jön helyette. ez is olyan dolog, amit sok fotós cikinek érez és lehet, hogy van akinek/amikor nem is probléma egy időpont lemondás. viszont üzletileg mindenképp veszteség és anyagi kiesés. ha fizetési kötelezettséggel jár, akkor a másik is jobban elgondolkodik, hogy tényleg elég nyomós oka van-e lemondani.

mivel írtam, hogy ne dolgozz olcsón/ingyen, mert nem ér meg, azt is le kell írni, hogy hozhatsz persze olyan döntést is, hogy te jótékonyságból támogatni akarsz embereket vagy szervezeteket. csak akkor tedd egyértelművé, hogy nem azért csinálod ingyen/olcsón, mert ez a normál árad és ennyiért dolgozol, hanem azért adod ajándékba, mert ezt te különleges, egyedi támogatásnak, ajándéknak szánod.

sőt, sokkal jobb, ha számszerűsíted is, hogy milyen értéket képvisel ez az ajándék. te most x százezer, vagy akár milliós tételű ajándékot adsz ingyen/olcsón, azért mert barátok vagytok, vagy csak támogatni akarod vele (ez persze adózásnál lehet probléma, nézz utána, hogy az adomány után hogyan kell adózni és arra is találd ki a megfelelő megoldást, de mindenképp kommunikáld az ajándékod értékét, hogy helyén tudják kezelni). a végeredmény ugyanaz, hogy fotókat/fotózást ajándékozol, de NAGYON nem mindegy, hogy azt mondod, hogy fotózol ingyen, vagy azt mondod, hogy x értékű fotó szolgáltatást oda adsz ingyen. te is máshogy fogod érezni magad ettől a megfogalmazástól (valószínűleg kevésbé leszel adakozó), meg a másik is komolyabban fogja venni az ajándékot, meg téged is.

nagyon sokan hiszik, hogy az mekkora reklám, hogy egyik-másik újságban, weboldalon megjelenik a képük, nyernek egy pályázaton, dolgozhatnak egyik-másik cégnek.

az igazság az, hogy ez nem reklám, mert senkit sem érdekel, hogy az újságban szereplő képet ki készítette. te meg a szüleid nagyon büszkék lesznek, hogy fú, címlapfotó, ez meg az. rajtad kívül senkit nem érdekel és még amikor büszkélkedsz vele a saját ismerőseidnek, az is legfeljebb nagyon mérsékelten képes kiváltani, hogy emiatt valaki téged igazán többre tartson, azt meg pláne, hogy veled akarjon dolgozni és fizetni akarjon miatta a munkádért.

ráadásul nagyon sokan még akkor sem írják ki, hogy ki a fotós, ha ezt kifejezetten megígérik és kimondottan ezért cserébe adod oda ingyen, hogy ki fogják írni. mert nekik az csak egy ingyen kép és mindegy is, hogy ki csinálta, ha meg elfelejtik kiírni, az csak egy feledékenység. emiatt ha már minden áron ingyen oda akarod adni, ahelyett, hogy kifizetteted, sokkal jobb eleve úgy megállapodni, hogy ennyi az ára, amit akkor nem kell kifizetni, ha. és így mindjárt üzletibb jellegű a megállapodás és anyagi értéke van annak is, ha elfelejtik az ellenszolgáltatást, amiért rögtön be is nyújthatod a számlát, még vitatni is nehéz.

de még ha kimondottan rólad szól egy újságcikk és azzal foglalkoznak, hogy te mennyire jó fotós vagy, milyen szép képeket készítesz, az se biztos, hogy bármi reklámot jelent neked, vagy hogy bármivel több munkád lesz miatta.

nem lehetetlen, hogy működhetnek ilyen reklámok, de SOKKAL kevésbé működnek ezek, mint amennyire azt hiszik az emberek, hogy működik, pláne mint amennyire erre rájátszanak cégek és újságok, akik ingyen/olcsó fotókat akarnak kialkudni azzal, hogy majd neked az mekkora reklám lesz - semekkora.

(gyorsteszt: az általad olvasott újságcikkekből te hány fotós nevét szoktad megjegyezni? az újságosnál hány címlapnál szokted megkeresni a belső oldalakon, hogy ki készítette ezt a remek fotót? hány fotós munkásságáról olvastál cikkeket és ezekből hányhoz mentél el fotóztatni vele bármit amiatt, mert olvastad róla, hogy milyen jó képeket készít? - nyilván ez nem reprezentatív felmérés, de azért gondolkozz el rajta, hogy ha rád fotózás iránt érdeklődőként ennyire hat, hogy mi jelenik meg más fotósoktól, akkor vajon másokra mennyivel több hatással lehet majd az, ami tőled/rólad jelenik meg bárhol és ez mennyire lesz képes segíteni az üzletedet).

ha kínálkozik ilyen lehetőség, persze nyugodtan kipróbálhatod, hogy jelent-e neked reklámot egy ilyen megjelenés. vagy akár olyan, amiért fizetsz, hogy ott és akkor, vagy akár azoknál az embereknek jelenjen meg, amit te meghatározol. de akkor már csináld okosan a reklámot! legyen egy weboldalad, megfelelően beállított látogatottsági mérésekkel és csinálj róla statisztikát, hogy az a megjelenés mennyi látogatót és munkát hoz neked. mérd le, hogy mennyivel nő az oldalad látogatottsága attól, hogy megjelent a képed valahol, pláne ha rólad írnak valahol. vesd össze azzal, hogy mennyivel nőtt az üzleti bevételed. sőt kérdezd meg az új ügyfeleket, hogy hol hallottak rólad, hogyan találtak rád, miért téged választottak. azt is érdemes ilyenkor statisztikázni, hogy milyen összegeket költenek el nálad, mert azzal is képes lehetsz olyan üzleti döntéseket megalapozni, hogy egyik vagy másik megjelenési forma hoz vajon több és jobban fizető ügyfeleket. nem nehéz belátni, hogy a Tescoban kitett reklám más ügyfélkört hozhat be, mint a Gucci bolt előtti reklám. a más ügyfélkörnek persze más árakat és szolgáltatásokat is érdemes ajánlani, de a bevétel is nagyon más lehet, ahogyan az is, hogy mennyire alkudozik egyik vagy másik ügyfélkör az áradiból és mennyit reklamálnak.