Miért ilyen a legjobb barátnőm?

Szia! :)

Én egy picit magamra ismertem barátnőd személyében, könnyen lehet, hogy nála teljesen más áll a viselkedése hátterében, de mikor én egyik barátnőmmel hasonló terepre tévedtem, ott az húzódott meg a dolog mögött, hogy nagyon úgy éreztem, hogy az adott időszakban minden beszélgetésünk veszekedésbe megy át, és hogy nem egymást építjük, hanem folyamatosan csak visszahúzzuk. Én bármi pozitívat mondtam neki, arra a válasz az volt, hogy jó, bezzeg nekem ennyire rossz és szinte minden szavamban a negatív felhangot kereste, amikor pedig ő beszélt a bajáról, akkor egy idő után elkezdtem nem foglalkozni vele, mert újra és újra ugyanazokat a köröket futottuk, és úgy éreztem, hiába tanácsolok neki bármit, annyira elsüllyedt az önsajnálatban, és nem tesz semmit, mindenre a kifogást keresi, hogy egy idő után egyszerűbbnek tűnt letudni annyival, hogy sajnálom, és nem foglalkozni vele. Tudom, hogy jobban kellett volna támogatnom, viszont akkor tanácstalannak éreztem magam, ez frusztrált, a frusztrációmat rajta vezettem le, és ezzel mindent csináltam, csak nem támogattam. Összességében tényleg azt éreztem, hogy mindketten csak a rosszat adjuk a másiknak, őt zavarta az, hogy én épp egy szociálisan aktívabb és élményekben gazdagabb periódusomat élem, és ennek hatására még jobban negatívként élte meg a sajátját, amivel egy idő után nem tudtam mit kezdeni.

Nekünk az idő segített, volt néhány csendesebb hónapunk, és valahogy azáltal, hogy kicsit eltávolodtunk egymástól, jobban helyreraktuk magunkat. Azóta én sokkal jobban kezelem, ha épp rosszabb periódusát éli, és ő is sokkal támogatóbb az én életemmel kapcsolatosan. Tényleg támogatjuk egymást, úgy mint a barátságunk elején, nem pedig frusztrál minket az, hogy mi van a másik életében.