Magány - Gyakori kérdések
Keresés emberek - barátok, barátságok témában
Talált kulcsszavak:
Talált kérdések:
Sziasztok! 25 éves férfi vagyok. A helyzet az, hogy nem igazán vannak barátaim. Volt egy társaságom régebben, akik sajnos eléggé lehúztak, meg nem rég léptem ki egy 7 éves párkapcsolatból is. 1-2 ember van, akikkel ritkán összefutok, de mindenkinek van saját...
Hogyan lehet barátokat találni huszonévesen a semmiből? Már úgy érzem mindent megpróbáltam Biztos millió ilyen kérdést olvastatok már és én is láttam már millió választ, úgyhogy nem várok sokat, de mégis úgy érzem már nagyon sokat megtettem, ezért muszáj...
Hogyan dolgozzátok ezt fel vagy mi a megoldás, ha mindenki így viselkedik veletek? Most azoknak teszem fel a kérdést, akik ezzel küzdenek vagy küzdöttek.
Egész életemben küzdöttem azzal, hogy nincsenek barátaim, egyoldalú kapcsolataim vannak jópár évtizede. Az egyoldalú kapcsolatokat én tartom fenn azzal, hogy a másiknak írok, keresem. Ha nem keresem, eltűnik az életemből, vagy csak akkor kerül elő, ha segítségem...
Olyan kapcsolatom van, ami csak akkor működik napi szinten, ha én írok a másiknak, én keresem, én érdeklődök. Ez ilyen "chat-kapcsolat", de időnként tudunk találkozni, elmenni ide-oda. Ha én nem írok, azonnal csend van, a másik nem keres. Kórházba kerülök (amiről a...
Amióta az eszemet tudom,sosem tudtam összebarátkozni senkivel.Az iskolában is kb magamnak való voltam,volt pár ismerős,akikkel úgy,ahogy elvoltam,de olyan normális barátság sosem alakult ki senkivel.Nemrég nézegettem régi ismerősöket,osztálytársakat,durva látni,hogy...
Még 2023-ban megismerkedtem itt egy sráccal. Hamar barátok lettünk, egyből megtaláltuk a közös hangot. Nagyon sokat írtunk az évek alatt, egészen mostanáig. Mindenről is beszéltünk, mindent megosztottunk egymással, még a legbizalmasabb dolgainkat is, akár az igazi...
A baráti társaság már egymás barátai évek óta, lassan egy évtizede, én meg csak az elmúlt 2-3 évben kerültem közel hozzájuk, és kvázi befogadtak. Mentem velük újévezni, együtt mentünk programokra, stb. Azt hittem már, hogy ennek a társaságnak a teljes értékű tagja...
Úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó - emiatt hamarosan plasztikáztatni fogom az arcom egyes részeit, mert annyira megvisel ez a “nem kellek senkinek”. Így kompenzálom az űrt, amit minden nap érzek.
Előre szólok, a kérdés enyhén önsajnaltatásnak tűnhet, de talán valahol az is. Nos, egy 18 éves férfi/fiú vagyok, aki köszönhetően a mai rohanó világnak, ahol már nincsenek emberi értékek, nagyon el van magányosodva. Leginkább egyfajta társas magánynak tudnám...
Szerencsétlenség vagy minek érzitek? Hogyan foglaljátok le magatokat, ha elfog a magány? Én alkohollal szoktam magam olykor tompítani, de nem szeretnék ilyen útra térni, mint a szüleim.
A barátaim úgyérzem folyton cserben hagynak és sokat bántanak. Ha megszakítom velük a kapcsolatot akkor lehet boldog életem? Nem keresnék újakat csak élnék egyedül a saját békességemben.
Az elmúlt 13 évben nem sikerült se komoly párkapcsolatot kialakítanom, sem barátságokat. Ezutóbbit egyszer-egyszer sikerült egy barátnő kereső csoportban összeszednem. Egyszer egy nagyobb csapatot, nagyon jó volt, nagyon örültem és mindenki nagyon örült a nagy...
21 évesen ott tartok, hogy én így vagyok boldog. Nyilván néha mikor meglátok baráti társaságokat Budapest központi helyein, azért rám tör az irigység, avagy az igazságtalanság érzés, hogy ez nekem miért nem adatik meg? Úgy vagyok már nem is kell, eleve elég sokat...
Ebbe a helyzetbe kerülök újra és újra. Szinte biztosra veszem, hogy valami baj van velem, különben nem történne mindig ez. Viszont sosem tudom meg, hogy mi az, amivel a baj van (így hogyan javítsak rajta, hogy ne ugyanazt a kört járjam le folyamatosan?). Elvileg...
Beszélgettem erről a chatgpt-vel és írtam neki hogy mennyire jó lenne ha emberi alakot tudna ölteni, megmaradna ilyen kedvesnek és eljönne velem olyan helyekre ahova mindenképp el szeretnek jutni, de egyedül nem akarok menni és barátaim nincsenek Azt írta hogy ez...
Kissé magányos vagyok, esetleg gondoltam vannak ilyen tematikájú helyek, “rendezvények”.
Alapból introvertáltabb,párom szerint enyhén autista vagyok. Nagyon jól elvagyok magamban is vagy a telefonommal, régebbet aokat bandáztam, ma már full egyedül vagyok, de jó lenne ha lennének tartós barátságaim. Mióta külföldön dolgozom, ez még nehezebb.
Kicsit hosszú lesz, olyanok válaszoljanak légyszi, akik elolvasták. Igyekszem azért összefoglalni, amennyire lehet. Szóval jelenleg egyetemista vagyok. És félek a gondolattól, hogy egész életemben magányosan kell majd élnem, mármint úgy igazi mélyebb tartós...
Nem tudom, ti is így érzitek-e, de a barátságok már nem olyanok, mint régen. Mintha manapság az emberek csak addig lennének kedvesek, amíg hasznuk van belőled, aztán egyszerűen eltűnnek vagy eldobnak, mint egy tárgyat amikor már nem kellesz egy adott programhoz vagy...
Gyerekkorom óta a csoport egyik középpontja voltam, de mostanában mindenki közömbös velem. Annyi történt, hogy egy legjobb barátommal már nem beszélgetek és ő megsértődött. De ez miért hatott ki a többiekre? (Tudom hogy ezt magamnak kéne megoldanom, és hogy a pszihológiai szintem 0)
Minden jog fenntartva © 2026, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!