Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Nem kéne túlgondoljam ezt a...

Nem kéne túlgondoljam ezt a dolgot, mégis azt teszem, mit tegyek ellene?

Figyelt kérdés

A baráti társaságunkban van egy lány, aki teljesen az ellentétem, viszont annak idején én vezettem be a csoportba. Egyszer elmondta, hogy ezt sose felejti el nekem, és hálás is érte, hogy anno szóba álltam vele, viszont azt is bevallotta, hogy hozzám sok türelem kell, ami neki általában nincs. Elég impulzív személyiség, sokszor elmondta, hogy az érzelgős emberekkel (én is ilyen vagyok sajnos, de ezt nem mondta) nem nagyon tud mit kezdeni, és hosszú távon inkább kerüli ezeket az embereket. Azt is mondta, hogy valószínűsití, hogy figyelemzavaros vagyok (nem diagnosztizáltak, de én tudtam, hogy az lehetek). Ez mondjuk magyarázat arra, miért vagyok idegesítő, meg fura sok ember szemében.


Szóval az a baj, hogy szorongással tölt el, amiket magában gondol rólam. Pedig ő tutira fel sem veszi ezeket a dolgokat, mivel tart tőlem annyi távolságot, hogy ne kelljen involválódnia a "problémás" részekbe velem kapcsolatban (pl: hogy mostanában borzasztóan szorongom), lepereg róla, mert több, mint valószínű, hogy semmit se jelentek neki. Annyi "segítő" szándék van benne, hogy ha valamivel nagyon mellélövök, azt közli velem, hogy "ilyeneket nem kéne mondanod" tehát ilyen szociális viselkedés-zavaros megnyilvánulásaimra mindig felhívja a figyelmet, és racionálisan belátom, hogy igen, bizonyos dolgokat gáz mondani, és csinálni is (főleg inadekvát helyzetben) de nem tudom átgondolni, nem direkt csinálom, hanem kibuknak belőlem,és utána jön a felismerés, hogy ezt mégsem kellett volna. Nincs kontrollom az ilyen megnyilvánulások felett, de ezt senki se érti, aki nem figyelemzavaros. De attól még ugyanolyan idegesítő azok számára, akik szerint "gáz" vagyok.


Tudom, nem kéne mindig azzal foglalkoznom, ki mit gondol rólam, de a problémáim attól még ott vannak, sok elutasításban volt részem életemben emiatt, sok szorongásban, sok sírásban. Úgyhogy nem volt ő volt az első és bizonyára nem is az utolsó, aki így áll hozzám. Nagyon szenvedek emiatt. Szeretnék normális lenni, de nem megy.


23/L



2020. jún. 13. 00:47
 1/4 anonim ***** válasza:

Ez tipikusan olyan eset, hogy magadnak generálod a feszültséget. Kb amin pattogsz, semmi értelme. Ha valaki nem bír, akkor fejre is állhatsz, akkor sem fog bírni.

A figyelemzavarosságodnál sokkal nagyobb baj az önbizalomhiányod.


Azt javaslom keress fel egy pszichológust, mert ha neked ennyire felzaklatóak a mindennapok, baj lesz.

2020. jún. 13. 01:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Elhiszem, hogy téged nem zavarna egy társaságban, ha valaki nem bírna, de sehogy sem bírod elkerülni. Engem sajnos zavar, pont ezért, mert nem tudom elkerülni.


Havi 140 ezer ft fizetésből nem tudok elmenni pszichológushoz sajnos, pedig tudom, hogy ez lenne az egyetlen megoldás.

2020. jún. 13. 01:41
 3/4 anonim ***** válasza:
Ha a háziorvossal beszéled meg, àllja a Tb.
2020. jún. 13. 03:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Kedves kérdező! Nagyon meg tudlak érteni. Velem is ugyan ez volt. Elmentem egy társaságba vagy társasággal és mindíg azt éreztem nem vagyok oda való. Próbáltam jófej lenni, hogy egyenlőnek érezzem magam de folyton csak cikis dolgokat mondtam. Ez közép iskolába sok problémát okozott nekem. Volt egy barátnőm az osztályban, senki más nem bírt engem. Aztán jött egy új lány akivel jóba lett és én annyira gáz voltam, hogy a végén már sehova nem hívtak, mert szerintük gáz voltam. Mindig az volt hogy elmentem valahova aztán amikor hazamentem kattogott az agyam, hogy úristen mit miért mondtam és de ciki, milyen feltűnés viszketegségben szenvedőnek tűnök. Rosszul éreztem magam, aztán már inkább nem is mentem sehova, nem is barátkoztam senkivel. Én se tudtam biztos gyógyírt találni a problémára. A végén arra jutottam hogy csendbe maradok és nyugodt leszek barhova megyek, mert addig elég izgága voltam. De egyszerűen nyomasztó volt minden össze jövetel vagy egy szombat esti kocsmázás is. Végül inkább nyugtatót vettem be mielőtt elindultam valahova, később meg már "erősebb" dolgokhoz nyúltam hogy nyugodt legyek és inkább lefoglaljam a figyelmem, ne akarjak feltűnősködni. Csak azt akartam, hogy ennek a rossz és kellemetlen érzésnek vége legyen. Ebből később nagyobb problémáim lettek. Szóval ilyen utat semmi képpen nem ajánlok. Mindenképp orvoshoz fordulj vagy szüleidhez vagy olyanhoz akiben nagyon megbízol. Nekem az a tapasztalatom hogy csak az segithet. Könnyű azt mondani hogy ne foglalkozz vele ha nem szeretnek. De nem olyan könnyű ezzel élni. Én megértem mert nagyon jól ismerem ezt a dolgot. Kitartás és sok erő. Nyugodtság és meggondoltság ezt tudod tenni így hirtelen. Nem lehetetlen a normális élet. Nekem azóta van egy férjem és egy kisfiam. :)
2020. jún. 16. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!