Érdemes "megmenteni" ezt a barátságot, vagy el kell engedni?

Gimnáziumban volt egy elég jó barátnőm, távol laktunk egymástól, de gyakran ismerősökkel összeültünk helyekre, elmentünk bulikba, az elején még ők hívtak meg ezekbe, vagy együtt terveztük el őket. Nem hasonlítottunk egymásra se külsőleg, se belsőleg, inkább az értékrendünk passzolt, az érettségünk egymáshoz képest. Nagyon jó barátnőm lett, sokat számíthattam rá, örültem, hogy a barátnőmnek tudhattam,sőt szinte az egyetlennek. Azóta kikerültünk a nagy világba, és még egy fél, 1 évig tartottuk a kapcsolatot, kölcsönösen akartunk találkozni egymással, kerestük egymás társaságát. Aztán valamiért, ez megváltozott, észrevettem, hogy egyre kevesebbett keres, mindig csak én írok, kérdezek tőle, hívom el találkára, lassan már kínosan érezve magam, mert hozzá képest rámenősnek tűnök, őt meg mintha abszolút nem érdekelné, hogy alakulnak a dolgok. Most már tényleg ott tartok, hogy havonta 1x beszélünk, csak azért mert én írtam, de elhal hamar a beszélgetés, mert ő semmi kérdéssel nem élteti.

Eléggé makacs ember vagyok, sokszor úgy gondolkodtam "ha nem keres, akkor úgy kell neki, elmehetsz az életemből". De nem akartam, hogy az egóm miatt szakítsak el magam mellől embereket, egy darabig még el is határoztam, hogy felveszem akkor én a nyomulós szerepet. De úgy érzem esélytelen, nem változik semmi, a kedvességem, érdeklődésem ellenére, egy elhidegült embert kapok cserébe.

Mit tegyek? 6 éves ismerettségről van szó, nem akarom elveszíteni, de lassan úgy érzem, hogy már tényleg konkrétan zavarja az illetőt, hogy próbálok vele beszélni. Pedig nem veszekedtünk, nem történt semmi a háttérben, egyszerűen az utóbbi pár hónapban történt nála ez az átalakulás.

Esetleg lehet arról szó, hogy "toxikus" emberré vált? csak addig kellettem neki, amíg nem volt más?

Azért vagyok tanácstalan, mert nem tudom ilyenkor mi a legjobb döntés, próbálkozni még, vagy hagyni, kisétálni az életemből. Külső olvasóként mi a véleményetek? Én tényleg számomra a legjobb döntést szeretném meghozni, és ha kell, nem hagyom, hogy az egóm az utamba álljon, de nem tudom ez lenne a jó döntés, vagy az, hogy "természetes" úton szelektálódnak bizonyos emberek az életemből?