Egyedül vagyok azzal, hogy ki nem állhatom az önkritikára képtelen embereket?

Én is rühellem őket. És még engem szólnak meg, amiért például belekötök egy munkájukba, mert "örüljek, hogy legalább van valami, hála nekik". Ja, csak ez nem így működik. Összebsznak dolgokat és várják a tapsot, mert többet csináltak, mint a semmi, holott ha már nekiálltak annak a valaminek, lehettek volna igényesek is.

A másik kedvencem, mikor valaki nem fogja fel, hogy a szerelem és a vonzalom nem kedvesség kérdése és agyba-főbe nyomul jól szituált embereknél, miközben rohadt büdös és tiszta zsír a haja meg ilyenek...

És ha bárki őszinte és beszól, hogy nézz már magadra, legyél már igényesebb baszod, akkor ő van megsértődve az udvartartással együtt, aki elismeri neki az olyan hatalmas teljesítményeket, mint azt, hogy a sok retek mellett legalább használ dezodort vagy ha összebszkod egy munkát, legalább nem kér érte pénzt. Hűha

Sajnos ismerős a dolog, pont ugyanezt éltem át én is. Gimiben volt egy ilyen fiú osztálytársam, egyszerűen képtelenség volt mellette normálisan beszélgetni, mert ő egyszerűen mindent jobban tudott, mint például én, aki amúgy átélte az adott sztorit.. Ha valamiről volt akár egy pici kis plusz infója, rögtön úgy adta elő, mintha ő mindent tudna azzal kapcsolatban. És minden egyes beszélgetésnek ugyanaz volt a sémája, sőt minden témának: mikor végre szóhoz jutottam pár mondat után szinte kierőszakolta, hogy újra ő beszélhessen és arra már nem is bagózott, hogy amúgy totál másról beszéltem előtte.

Körülbelül kétszer tettem ezt neki szóvá, mindegyik alkalommal kedvesen, először elgondolkodott rajta, a második alkalomnál már bevágta a durcit.

Úgyhogy tapasztalat: az ilyen embereket kerülni kell, hosszútávon tényleg le tudják szívni az energiádat.