Akinek a külseje nem a legjobb annak kompenzálnia kell valamivel, hogy elfogadják, ne közösítsék ki? És nem elég ha egy átlagos szintet hoz személyiség terén?

1

Aham. De azért gáz nem, hogy sokaknak a külsejük dobja meg az önbizalmukat, pedig azért semmit nem kellett tenniük. Míg másoknak teperniük kell ugyanazért a figyelemért.

4

Szerintem is az élet minden területére kihat. És az önsegítő könyvek sem érnek egy fabatkát. Azok is csak a szépeknek szólnak akik lehetnek bárkik személyiségileg.

Míg egy csúnyának elég limitált személyiségtípusok engedettek meg, amelyeket még lincselés nélkül elnéz neki a többség: lehet alázatos, csendes, introvertált, visszahúzódó, segítőkész, lelki szemetesláda stb, de nem agresszív, nem macsó, nem menő, nem hangadó, nem extrovertált, nem asszertív, nem laza, nem humoros (csak úgy, hogy magából csinál bohócot és nem másokból), nem nőcsábász, nem bulizós. Szóval szürke kisegérnek kell lenniük másképp súlyos támadások érik őket. Szürke kisegérként nem annyi, az emberek úgy értelmezik, hogy viselkedése összhangban van a külsejével. Ha ennél többet akar, előkelőbb pozíciót akkor a reakció: pofátlan, mégis kinek képzeli magát?. És elkezdik sértegetni addig amíg a helyére nem “kerül”. Ez nem más mint a dzsungel törvénye és a genetika dönti el kinek milyen lehetőségei vannak. Ez olyan állapot, hogy én inkább lennék buta de jóképű, mint csúnya de okos, mert még úgyis összességében több lehetőséged van az élet különböző területein.

Ugyanakkor a csúnyák előbb-utóbb mentális betegséget fognak kapni, súlyos önértékelési gondokkal fognak szenvedni, pszichológushoz fognak járni, gyógyszerezni fogják magukat, pedig az állapotuk természetes kövekezménye a tapasztalataiknak és nem egy kór amit kezelni kell. A világot kellene kezelni és nem lennének beteg emberek.

Érdekes, hogy természetesnek veszik a vallási, faji, nemzetiségi, nemi diszkrimináció elleni fellépést, míg a külső alapút hallgatólagosan elfogadja a többség. Lehet, hogy a csúnyáknak közösen kellene fellépniük és kiharcolniuk az egyenjogúságot mint tették azt a nők, feketék, homoszexuálisok stb? Nagyon lehet, hogy igen.

6

Igen, kapcsolatban is nagyon sokat kell engedni a másik félnek, mondhatni meg kell alázkodnod egy kicsit, kompanzálnod kell, főleg ha a párod nálad jobban rangsorolt a külsőt illetően. Ez felőrli az embert belülről, én is így jártam. Egy idő után elfogyott az energiám és nem bírtam már, akkor hagytak el azzal az ürüggyel, hogy "gyenge" vagyok. Ez az indoklás mindig úgy feldühít, hiszen nekünk sokkal több mindent el kell viselnünk, sokkalta több támadás ér minket mint egy jó külsejű embert és ezért érthető kellene legyen, hogy mi nagyobb eséllyel "gyengülünk" le, fásulunk bele az egészbe mint akik minden nap kapják a visszaigazolásokat, validációt.

Bár én sem mondanám magam kimondottan csúnyának, inkább érdekes vagyok én is, de abban a viszonylatban csúnya vagyok, hogy mai trend szerint aki nem szép az csúnya. Tehát nincs átmenet. Valaki vagy vonzónak tartanak vagy nem.

Igen, részben én sem bánom, hogy így alakult. Most ha például széppé varázsolnának sem lenne gusztusom úgymond "beilleszkedni". Mert ebben az állapotban legalább megláthattam azt amit mások nem, megláthattam a valóságot, megtudhattam az igazságot, bevehettem a blue pillt. És én vagyok annyira igazságszerető és hazugsággyűlölő, hogy ha most választhatnák akkor inkább maradnék olyannak amilyen vagyok. Még akkor is ha rohadtul frusztrál, hogy nem voltam a nők kedvence, nem kacérkodtak, nem tetszelegtek nekem.