Barát, vagy micsoda? Aszex fiú vagyok és folyton piszkál, hogy nem vagyok normális, meg BETEG vagyok, mert a WHO azt mondta betegség az aszexualitás. Amúgy jól elbeszélgetünk mindenről, de közben szívja az energiáimat.

Az ilyen nem barát. Barát az aki elfogad úgy ahogy vagy olyan dolgokban amiken nem tudsz változtatni. Tudtommal ezen nem lehet.

Egy barát ugyanakkor tehet javaslatot dolgokra hogy például sportolj többet egyél egészségesen. Keress valami hobbit ami örömmel tölt el stb. De ha piszkál az nem barát.

1. Ha ennyire erőszakos, akkor nem barát.

2. Ha leszívja az energiád ahelyett, hogy feltöltene, nem barát.

3. Hazug és manipulatív - a WHOs dolog amit mondott színtiszta hazugság és ezt ő is pontosan tudja. Nem barát.

4. Arra használ téged, hogy beléd rúghasson amikor kedve van hozzá, mert önmagában egy értéktelen szardarab és ezt ő is tudja. Ez kell neki ahhoz, hogy valakinek érezze magát, a te károdon építi fel az önbecsülését - NEM BARÁT.

Ha van egy kis eszed akkor nem hagyod, hogy így bánjon veled és nem pazarolod ilyen szarokra az életed, csak mert "jól elbeszélgettek". Jól elbeszélgetni lehet olyannal is, aki közben nem kezel lábtörlőként.

A WHO egyébként is egy korrupt gittegylet. Most például külön BNO-kód kellett a videojátékfüggőségnek, mert annyira muszáj volt külön kategóriába sorolni más viselkedési függőségektől. Ugyanez a WHO pár évtizede még a homoszexualitást is betegségnek nevezte. Sőt, ugyanez a WHO tavaly ilyenkor ádázul kiállt amellett, hogy tök felesleges a COVID elleni védekezésben a maszk.

Nem mondom, hogy egy teljesen felesleges szervezet lenne, de vannak komolyan megkérdőjelezhető dolgaik, és látszik, hogy a döntéseik nem mindig reálisak és függetlenek.

Személy szerint a legnagyobb baromságnak tartom, hogy azt betegségnek lehessen titulálni, ha valaki nem, vagy nem minden áron akar agyba-főbe dugni. Lehet, hogy ez 10 millió éve, amikor még egyáltalán nem volt lemeccselve, hogy az evolúciós játszmában ki marad felül, és amikor még a gének puszta átadása többet jelentett mint a gondolkodás és a civilizáció, akkor ezt még talán lehetett volna betegségnek mondani, de az egyes viselkedésmódokat mindig az adott faj adott állapotában kell értelmezni. Hadd mondjak egy morbid példát! Az, ha egy imádkozó sáska nősténye megeszi a hímet, az ő fajuknál egy tök megszokott, sőt, némileg lőnyös dolog. Ha ugyanezt egy ember csinálná, az komoly mentális betegségre utalna, ráadásul még bűncselekmény is. Pedig maga a tett ugyanaz. Nem lehet, és nem is szabad a dolgokat a környezetükből kiragadva megítélni.

Az, ha valaki nem akar szexelni, vagy nem jelent neki élvezetet, nagyjából annyira tekinthető betegségnek, mint az, ha valaki nem szereti a spenótot.

De száz szónak is egy a vége: az ilyen nem barát. Akkor sem, ha vannak néha jó pillanatai.