Tönkrement egy gyerekkori barátságom. Valakivel hasonló? Hogyan éltétek meg?

Mindketten 17 évesek vagyunk, gyerekkorunk óta szinte elválaszthatatlanok. Egy suliba jártunk, minden délután a másikkal voltunk, együtt tanultunk, mindent megosztottunk egymással. Aztán ők 2 éve nyáron elköltöztek konkrétan az ország másik végére. Ugye ott neki új suli, új baráti kör. Ennek ellenére szinte mindennap beszéltünk meg szünidőbe mindig találkoztunk. Aztán ezek a beszélgetések ritkultak. Suli, tanulás, más barátokkal időtöltés, tehát egyre kevesebbet beszéltünk/találkoztunk. Most már ott tartunk, hogyha nem írok rá, akkor igazából ő figyelembe se vesz. Baromira fáj és hiányzik. Nem ő az egyetlen barátnőm, de ő volt az aki mindent tudott rólam, szinte mint a testvérek úgy nőttünk fel. Tudom, hogy nem kell olyan szekér után futni ami nem vesz fel, de attól még rossz érzés :( Annyira vártam a nyarat is, hogy végre találkozzunk, de úgy néz ki nem nagyon fogunk. Fáj, hogy az az ember akiben a legjobban bíztam, akiért tűzbe mentem volna most még csak egy sziát sem képes dobni. Valakivel hasonló? Ti hogyan éltétek meg?