Ez barátság lehet vagy csak unaloműzés?

Van egy személy, akit tavaly ismertem meg az interneten keresztül. Itt lakik közel ahhoz, ahol én, így találkoztunk is. Mivel zűrösnek ítéltem meg és plusz galibákat sem akartam az életembe, ezért akármennyire szimpatikus is volt, elkezdtem lefelé építeni az ismeretséget. Ahol lehetett, letiltottam, számot cseréltem, nem reagáltam a keresésre.

Ő ettől függetlenül kitartott, keresett, mindig megoldotta, hogy elérjen.

Megjegyezte a szülinapom, ha bajban voltam, akkor segített. Akkor is, ha ez a saját dolgai rovására ment bizonyos értelemben.

Így telt el egy év kb.

Most együtt dolgozunk, így hozta az élet.

Párosával kell dolgoznunk, egy hete így már egész nap vele dolgozom, mert össze lettünk párosítva.

Tehát felkelek reggel: üzenet tőle messengeren. Együtt megyünk dolgozni (visznek minket), együtt dolgozunk, együtt jövünk haza, aztán pedig ír, csörget, keres. Mindig talál okot, hogy miért kellene rá figyelnem.

Munka közben jól kijövünk. Tudunk komoly beszélgetést folytatni nagyon sok dologról, mesélni, meghallgatni egymást, viccelődni, játszani...

Ez barátság?