Hogyan lehetne barátkozni egy olyan emberrel akinek nem nagyon van társasági élete? 30/F

Én is ilyen vagyok, szintén introvertált. Nem keresek magamtól senkit, ezt a fejemhez szokták is vágni néha, igyekeztem már rajta változtatni, de csak egy ideig megy, utána visszaállok alapállapotra. Nincs szükségem túl nagy baráti társaságra, elvagyok a saját dolgaimmal, ennek ellenére szívesen barátkozom, beszélgetek, ha nyitnak felém, de magamtól nem szoktam, bár ez már a korral jött erősebben, míg fiatalabb voltam, addig azért én is kezdeményeztem több beszélgetést, de mára már szinte teljesen elmaradt, kivételes alkalmakkor megesik, de az nem elegendő mások számára. Kicsit egyébként kellemetlen, mert valóban úgy tűnhet a másik félnek, hogy egyáltalán nem érdekel minket. Ugyanazt tudom írni, mint az 1-es, ha valaki erőltetni akarja, hogy lényegében megváltozzak, akkor csak az ellenkezőjét váltja ki és nem válaszolok szívesen akkor sem, ha ő keres. Vannak is ilyen személyek az életemben, akiktől sajnos rosszul vagyok, ha látom, hogy írtak, mert tudom, hogy az a vége, hogy találkozzunk/telefonáljunk/kamerázzunk/meséljek csak úgy magamról/küldjek képet/hangüzizzek és társai. Nem, majd megteszem, ha én szeretném, de az nem akkor lesz, amikor teherként rám pakolják, hogy de igenis ezt és ezt kellene tenni. Kitartás, nem könnyű velünk! :\

Próbálod vele tartani a kapcsolatot. És elfogadod, hogy neked kell kezdeményezni folyamatosan.