Mivel mutatjàtok ki a baràtaitoknak hogy fontosak szàmotokra?

1. Odafigyelek az apróságokra is és a nagy dolgokra is és erről a cselekedeteimmel visszajelzést adok. Pl találok egy vicces képet a neten, ő jut róla eszembe és úgy küldöm át, hogy "Tudom, hogy hétfőn rossz volt a kedved és remélem jobban vagy, de ha nem, akkor ez a kép felvidít", vagy olvasok egy könyvet és utána elmesélem, hogy "Képzeld, olvastam egy könyvet Bartolomé de las Casastól és érdekes volt megismerni annak a kulturának a múltját, amiben te is éltél 4 évig". Ezek csak apróságok, de jól esik nekik, érzik, hogy törődök velük, figyelek rájuk.

2. Nem várok el tőlük olyan dolgokat, amiket tudom, hogy nem tudnak teljesíteni és ezzel nem keltek bennük rossz érzést.

Pl tudom, hogy mindenkinek millió dolga van, ezért, ha rossz élményem van, megosztom velük, de nem várom el, hogy élőben fogadjanak azonnal.

Ugyanúgy nem várom el, hogy emlékezzenek a szülinapomra, tehát nem tartom őket kevesebbnek, ha nem köszöntenek fel, hiszen én is figyelmetlen tudok lenni, néha arra se emlékszem a boltba, hogy kenyeret kéne vennem.

3. Nem hozom kellemetlen helyzetbe őket. Mindig egy határt szabok meg, nem ajándékozok pl nagy értékben, ha tudom, hogy ők ezt nem tudnák viszonozni akár az anyagi helyzetük miatt akár azért, mert ők nem érzik mélynek a barátságunkat.

Ha nagy értékben ajándékozok annak van egy indoka, amit elmondok az ajándékozásnál (pl egyszer egy nő 0 forintért korrektúrázott nekem egy terjedelmes dokumentumot és 20.000 Forint értékben ajándékoztam neki. Úgy adtam az ajándékot, hogy ezt azért kapja, mert hatalmas segítséget nyújtott és egy álmom megvalósításában játszott óriási szerepet).

4. Mindig egyensúlyt hozok a kinyílásban. Nem éreztetem azt velük, hogy én nem akarok megnyílni, de azt sem, hogy csak én nyílnék meg és nem vagyok rájuk kíváncsi.

Ezegy kis off lesz. Vannak pl akik nehezen nyílnak meg, ezért nem tudnak barátkozni, de egy baráti kapcsolat kialakítása során megnyílni nem azt jelenti, hogy az érzéseinket és a múltunkat tárjuk a másik elé, hanem hogy érdekes párbeszédeket tudjunk folytatni annak a segítségével, amiket teszünk.

Pl, én voltam ügyfélszolgálatos. Ez így unalmas önmagában.

Ha elkezdem sorolni, hogy mi volt a munkám, melyik munkatársam jött Agyalágyiából, melyik főnökömmel volt bajom, akkor az száraz és sehova sem viszi a beszélgetést.

De, ha kiemelek egy érdekes vagy humoros emléket és azt előadom egyrészt jobban betekinthet az ügyfélszolgálat világába a történeten át, másrészt érdekesnek fogja találni, harmadrészt ő neki is eszébe jut valami, amit elmesél.

Ugyanúgy, szeretek olvasni.

Ha random elkezdem sorolni a címeket és a tartalmakat, céltalan, száraz és sehova sem vezet.

Ha indokkal elmesélem, hogy olvastam egy könyvet és érdekesen összefoglalon a tartalmát és elmondom, ez hogyan jutott eszembe, hogy elmeséljem, akkor jobban felkeltem a figyelnét és ő is tud reagálni.

Ugyanúgy, ha mesél valamit, reagálhatok, hogy erről eszembe jutott a xxx című könyv és összefoglalva a részt ami eszembe jutott a könyvből máris vezet valahova.

Ugyanúgy a kiránduláson szerzett élmények, a filmek, a kiállítások, az operadarabok, a számítógépes játékok is lehetnek jó beszélgetésindító vagy segítő elemek, ha jól használjuk őket.

A beszélgetőpartner megismerne, de nem a félelmeinkre, vágyainkra, érzéseinkre és az céltalanul előadott múltunkra kíváncsi, hanem arra, hogy a fobtosabb és érdekesebb dolgokat előadva tekinthessen be az életedbe és ezekre reagálva ő is kitàrulkozhasson neked ugyanezzel a móddal.