Mit írnál vissza neki?

Úúú, nekem van egy (szerintem) nagyon jó ötletem hogy mit lehetne neki írni, bár ez egy kicsit gonosz, szóval ezt csak akkor írnám neki, ha nagyon megérdemli:

Ő: Szia, mizu?

Te: Pont most írt rám az egyik ismerősöm, de ez elég ritka, mert csak akkor ír, ha kell neki valami. Állandóan csak kihasznál...

Én kiadtam magamból, ami jött. Ez van, nekem maxon forr a vérem. Nem lehet mindenki flegma halvérű…

Tiltás lett vége, de visszahallom, hogy megváltozott és elgondolkozott, de a kilométeres egója miatt nem fog soha megbocsátani. Nem érdekel.

Ha tényleg “jobb” ember lett, jobb belátásra bírtam, észrevette, hogy nem ő a világ közepe, akkor egy “szent cél” érdekében konkrétan “feláldoztam magam”😂😂😂 Én így állok hozzá.

Vannak emberek, akikbe jól bele kell taposni, hogy észrevegyék magukat! Egy sima láttamozás sokaknál csak azt jelenti, hogy meghátráltál és gyáva vagy, “hiába mond többet minden szónál”. Nem konfrontálódsz, ha valami bajod van. Nincs önbecsülésed. Valakinél ez nem hatásos.

“Egy sima láttamozás sokaknál csak azt jelenti, hogy meghátráltál és gyáva vagy, “hiába mond többet minden szónál”. Nem konfrontálódsz, ha valami bajod van.”

Ezzel nem értek egyet. Soha senkitől nem hallottam, hogy így gondolkodna arról, aki nem ír vissza. Épp ellenkezőleg, az emberek 90%-át a láttamozás zavarja a legjobban, pont azért, mert annyira sincs méltatva az illető, hogy egy egysoros választ kapjon. Míg ha leállsz az illetővel veszekedni, akkor máris foglalkozol vele, időt szánsz a nyomorára, ergo megkapja, amit akar, és ráadásul azt a képet alakítja ki rólad, hogy idegbeteg is vagy. Összeveszni egy olyan emberrel, aki csak akkor vesz elő, amikor kell neki valami, nettó időpocsékolás. Nem gyávaság, vagy meghátrálás (lehet neked az), de a többségnél a láttamozás = annyit nem érsz, hogy visszaírjak/nem pocsékolok rád időt.